Három különös újévi hagyomány a múltból

Eleget foglalkoztunk már azzal, hogy egyes kultúrákban hogyan búcsúztatják az elmúlt évet, és hogyan köszöntik az újat. Most azonban kiválogattunk három furcsa hagyományt, amit ma már nem tartunk, ám a mai olvasók számára már esetleg szokatlanok lehetnek.
1. A részegség fesztiválja
 
Ez az elnevezés olyasmi, ami a modern szilveszter elnevezésének is beillene. Ám az ókori Egyiptomban nem csupán az óév múlását köszöntötték rengeteg alkohollal, hanem az ivászat hozzátartozott az ünnepség szent mivoltához.
A mítoszok szerint Szehmet, a háború oroszlánfejű istennője egyszer el akarta pusztítani az egész emberiséget. Bár az istennő elpusztította azokat is, akiket egy isten sem sajnált különösebben, de az Szehmet haragja irányíthatatlanná vált. Végül a napisten közbeavatkozásával az emberi faj megmenekült. Vérszínű sört kínáltak a háború istennőjének, aki azt hitte, hogy a felszolgált ital, valóban vér, így mértéktelenül fogyasztotta, amíg részegen ki nem dőlt.
Az ünnepség lényege tehát nem más, mint Szehmet részegségének a megelevenítése: annyit kellett inni, hogy az ember végül elájuljon. Csupán páran maradtak józanok, ők voltak azok, akik az alkoholgőzös mulatság után végigvonultak az utcákon, és dobolással felébresztették a részegeket.
 
2. Démétér és Iaszión
 
Iaszión a görög mondák szerint Zeusz fia volt, egy egyéjszakás kalandból született. Ám Iaszión félisteni mivoltában minden bizonnyal sérthetetlennek hitte magát, hiszen Démétérrel, a földművelés és termékenység istennőjével hetyegett. Zeusz nem sok empátiával viseltetett azonban saját fia iránt, hiszen féltékeny lett rá, ami nem meglepő, tekintve, hogy maga is igényt tartott Démétér bájaira. Iasziónnal tehát féltékeny apja végzett villámcsapással. Mivel Iaszión és Démétér egy háromszor szántott földön teljesítették be szerelmüket, ezért tavasz közeledtével az emberek három barázdát húztak a földjeiken. A termékenységi szertartások egyik fontos elemévé vált ez a szokás.
3. Nemontemi és Quahuitlehua
Az azték kultúrában a Nemontemi elnevezéssel illették az óév utolsó öt napját. Ilyenkor nem volt tanácsos kimozdulni otthonról, hiszen odakint ártó szándékú lények kószáltak mindenütt, és a gyanútlan utazókat végzetes meglepetések érhették. Ilyenkor csendben is kellett maradni, nehogy nem kívánt figyelem irányuljon az egyszerű halandókra.
 
A Quahuitlehua ezzel szemben már szerencsés időszak volt. Ekkor ért véget a száraz évszak, így ebben az időszakban lehetett vetni ismét, ám az esőisteneket meg kellett arról győzni, hogy adjanak az újévben is vizet, ezért rengeteg gyermeket fojtottak vízbe, felajánlva őket az esőisteneknek. Nemcsak gyerekeket áldoztak, hanem a foglyok nagy részét is ekkor ajánlották fel isteneiknek.
Forrás: ListVerse

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.