Halálos köd, amely ezernél is több embert ölt meg Londonban

1952. december negyedikén a Temze felett nagy nyomású levegő tömege telepedett meg. Ahogy lement a nap, a hidegfront is megérkezett, a szél elhalt. A levegő megült London felett, ami borzalmas dolgokat okozott. 

Egyre hidegebb lett, így a londoniak elkezdték megtölteni fűtőberendezéseiket szénnel. Néhányan éppen hazafelé tartottak, hogy leüljenek a meleg vacsora mellé, esetleg elkezdték a karácsonyi bevásárlást. A gyárak fekete füstöt eregettek, és az éjjel folyamán a szén megöltötte a levegőt. December ötödike reggelére London a világ legsűrűbb ködére ébredt, amely 12 ezer ember halálát okozta.

A kemény, áthatolhatatlan köd Londonban nem idegen jelenség, de ez most teljesen más volt. Ezt a ködöt “borsófőzelék” ködnek nevezték el, mivel zöldes színezete is volt. A tömegközlekedés leállt, a repülők nem közlekedtek, az iskolákat bezárták, még a mentők sem haladtak előre. Az emberek odabent ültek a rádiókkal vagy  a tévével, és tovább tömték szénnel a kazánt a hideg ellen. Estére már a mozik és a színházak sem működtek, csak a kocsmák tartottak nyitva. Mindenki várta, hogy a szél majd megoldja a problémát, hiszen az utcák szaga leginkább a romlott tojáséra emlékeztetett, a kéngáz megtöltötte a levegőt.
December hatodikára a köd harminc mérföldnyire nyúlt el, beszivárgott a ajtók alatt, belépett az emberek otthonára. Néhány lakásban egészen térdig ért. Az emberek elhagyták a kocsijaikat az út közepén. Oxford és Cambridge úgy döntött, hogy nem mondják le a Wimbledon Common versenyt, de a versenyzőknek ordibálni kellett, merre is fussanak, hiszen nem láttak előre. Ráadásul egyre több bűnöző próbált szerencsét az utcán.

Vasárnapra a köd csak nőtt, a mentők továbbra se jártak, pedig az idősek és az újszülöttek nem kaptak levegőt. Az emberek könyörögtek, ahogy apjuk, anyjuk és gyerekeik megfulladtak a ködben, de semmit sem tudtak tenni. A kórházak halottasházai megteltek testekkel. Két nappal később London lakói még jobban szenvedtek. December kilencedikén jött az enyhülés, amikor a hideg levegő kifújta a ködöt.
Ennek ellenére rengeteg lett a halálos áldozat. A virágosok alig tudtak lépést tartani, annyi koszorút rendeltek. Ráadásul a későbbi hónapokban is egyre több áldozatot követelt a tüdőgyulladás és a bronchitis. A kormány úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja az eseményeket. Négy éven keresztül nem adtak semmilyen kárpótlást. Azonban 1956-ban a kormány visszaszorította a szén használatát a túlnépesedett területeken, így London megtelt gázfűtéssel, elektromossággal és olajos fűtőberendezésekkel.

 

forrás: BlumHouse

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.