Félelmetes történet Nebraska Seven Sisters útjáról

“Még középiskolás voltam, amikor éjjel egy buliról mentem haza. Aznap igazán félelmetes vihar volt, ami a nyári forróság után erős ködöt hagyott az egész városba. Az autóm igazi bénaság volt, pont olyan, amit középiskolásokra szoktak rásózni. Az egyik fényszóróm nem működött, a rádió csak három állomást hozott be. Hazafelé egy egysávos útra is rá kellett térnem, ahol mindkét irányban vastag fák törtek a magas felé. Ez az út igazi híresség volt a helyiek körében. Több rémtörténet kapcsolódott hozzá, mint amit egy Poe-antológiában találhatunk. Boszorkányok, démonok, gyilkos stopposok és egy csapat kiscserkész, akikről soha többé nem hallottak.

Ahogy egyik fényszóróm átvágott a vastag ködön és megvilágította az egyik felét az útnak, a fantáziám azonnal szárnyra kelt. Folyamatosan azon gondolkoztam, hogy milyen félelmetes dolog várhat a köd másik oldalán. Felhangosítottam a zenét, hátha eltereli a gondolataimat, de ekkor a DJ pont úgy döntött, hogy a “The End” című számot fogja játszani a The Doorstól.

Mindegy, hogy merre jársz Amerikában, mindig van egy ehhez hasonló út. Az út, ami idősebb a városnál és valószínűleg az ördög tette le az alapköveit. A neve minden városban más, és csomó becenevet is aggattak rájuk. És igyekszel elkerülni, hogy éjjel erre kell venned az irányt.

Egyik nyáron Nebraskán menten keresztül. Éjfélkor ettem az egyik helyi étteremben, és beszélgetni kezdtem az egyik pincérnővel, aki megkérdezte, hogy mit is csinálok Los Angelesben. Általában nem mondom el, mivel foglalkozom, aznap este viszont megemlítettem, hogy a horrorral foglalkozom. A lány szinte azonnal elkezdett mesélni a Hét Nővér (Seven Sisters) útról. Természetesen azonnal hallani akartam. A Sevens Sisters út csak pár kilométernyire található Nebraska városától, amelyet L. Streetként találhatsz meg a térképen. A legenda szerint a korai 1900-as években egy fiatal férfi élt erre szüleivel és hét testvérével. Egy nagy vita után a fiú elhagyta az otthonát, de nem ment messzire. A fák között várt arra, hogy a szülei elmenjenek. Miután eltűntek otthonról a fiatal férfi idegesen hazatért. A testvéreit egyedül talál otthon, aztán egyesével kivezette őket az utcára és felakasztotta őket az út mellett álló fákra.

A pincérnő elmondta, hogy amikor megépítették az utat, akkor kivágták a hét fát. Állítólag a favágók hangos sikolyokat hallottak az éjszaka közepén. Néhányan azt is elmondták, hogy a fényszóróik sohasem működnek rendesen az úton, és csak akkor működnek újra, amikor leérnek az útról.
Aznap úgy döntöttem, hogy ellátogatok Nebraskába. Rákanyarodtam az L utcára, és bekapcsoltam a rádiót. Azonnal felszólalt Jim Morrison hangja, aki épp azt énekelte, hogy “the end”. Azonnal visszatértem a középiskolai élményemhez, és úgy döntöttem, hogy inkább úgy döntöttem, hogy visszatérek az autópályára. Éjjel nem érdemes meglátogatni az ilyen utakat.”
forrás: BlumHouse

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: