Ezt a mesterséget egy életen keresztül kell tanulni – interjú John Cure hazai íróval

John Cure neve sokaknak ismerősen csenghet, akik megfordultak mostanában egy könyvesboltban, vagy ismerősök a misztikus-thriller világában. Rövid beszélgetésünkkel szeretném az írót egy kicsit közelebb hozni az olvasókhoz, és faggattam egy kicsit a magyar horror helyzetéről.

Minek a hatására kezdett el történeteket írni?

Az alkotás és a történetek mesélése már gyerekkoromtól kezdve része volt az életemnek. Nyolc éves koromtól kezdve rajzoltam, művészeti iskolába jártam. Az általános iskolában saját készítésű képregényekkel szórakoztattam az osztálytársaimat, amit akkoriban néhány példányban fénymásolóval sokszorosítottam, majd jelképes összegért árultam. Tizenhárom-tizennégy éves koromban egy kis vonalas füzetbe kezdtem először történeteket írni illusztrációk nélkül. Ezek persze csak kezdetleges próbálkozások és soha be nem fejezett történetek voltak. Később már a rajzfilmes pályafutásom kezdtem egyengetni, amikor igazán rám talált az írás. Eleinte rövid történeteket írtam, majd húszéves koromban egy Erika írógépen lepötyögtem a Hontalan lelkek című első regényem közel százezer szavát.

Milyen témákban jelentek meg művei?

Az első regényem, a már említett Hontalan lelkek, egy horror történet volt, ami szándékosan a nyolcvanas évek klasszikus horrorfilmjeinek a sémájára épült. Viszont a novelláim és a most megjelent új regényem, A Gonosz új arca is inkább misztikus thrillernek mondható, horrorisztikus elemekkel, de nem egy hagyományos értelemben vett horror könyv. Nem kapaszkodom görcsösen csak a horror műfajba és szeretem keresgélni a határvonalakat, hogy különböző megközelítésben mesélhessek olvasóimnak a misztikus erőkről. Azért megemlíteném, hogy terveim szerint jövő év tavaszán már a Rekviem egy halott lányért című regényemen fogok dolgozni, ami a Hontalan lelkek folytatása lesz, és hamisítatlan hidegrázós, véráztatta horror történetnek szánom.

Mekkora utat kellett bejárnia az első mondattól, a megjelenésig?

Az első mondattól az utolsó leütésig is hosszú utat kell bejárni és úgy tapasztalom, a legtöbb írópalánta már ezen a ponton elvérzik. Feladják, a kézirat egyszerűen túlnő rajtuk és legyőzi őket a fehér papír. Mindazon túl, a kézirat lezárásától még valóban nehéz és hosszú út vezet az olvasókig. Ennek pedig még csak nem is a kiadókeresés manapság a legnehezebb része, hiszen már vannak szerzői kiadásokra specializálódott kiadók, akik kis példányszámban gyártanak kezdő szerzőknek könyveket. Akár egyesével is. Viszont ez még nem jelenti azt, hogy a  szerző műve el tud jutni az olvasókhoz is. De kezdő lépésnek ez akár nagyon jó is lehet.  De tudni kell, hogy az országos könyvesbolti terjesztésbe  nem is lehet, csak megfelelő kiadói háttérrel és nagy példányszámmal bejutni. Gondoljunk bele, hogy évente ma hazánkban körülbelül tizenegyezer kiadvány jelenik meg. Érthető, hogy a terjesztők és a boltok is erősen szűrik a terjesztésre felkínált könyveket. Fontos, hogy a könyvet eladhatónak ítéljék, megfelelő minőségben készüljön, jó legyen a fülszövege, na és nézzen ki figyelemfelkeltően a borítója.

Magyarországon mennyire elterjedt a horror műfaj?

Azt  látni lehet, hogy a mozifilmek még ma is nagyon sikeresek. A közösségi oldalon is igen szép számmal vannak a műfajnak rajongói. De elég csak megnézni az Amerikai Horror Story filmsorozat évadjainak népszerűségét a fiatal kamaszok körében.  Az én generációm pedig annak idején a Rémálom az Elm utcában, a Péntek 13 és a Halloween filmeken nőtt fel. Én azt tapasztalom, hogy minden műfajnak van közönsége, csak meg kell találni a hozzájuk vezető utat. Az első könyvem megjelenésekor azt mondták, hogy ha ezer példányban el tudok adni egy horror könyvet az már hatalmas siker lesz. Végül több ezer példányban kelt el, és a mai napig sokan keresik, de már antikváriumokban is csak ritkán bukkan fel.  JohnCure_AGonoszÚjArca_Boritokep_WEBRE

Minek kellene történnie, hogy az emberek jobban elfogadják ezt a műfajt, mint mondjuk külföldön?

A műfaj előfutárai az angol gótikus regények voltak, valamint a német és francia krimi irodalomban is vannak gyökerei.
A filmgyártásban pedig egyértelműen amerikai bölcsője volt, hiszen Alfred Hitchcock, vagy épp George A. Romero neve már biztosan ismerősen cseng a legtöbbünknek. Aztán mára már a spanyolok, vagy épp a kanadaiak is kiváló horrorfilmeket gyártanak, a japán horrort pedig gondolom az elmúlt évtized nagy sikerei után végképp nem kell bemutatnom. Ezzel szemben, ha most valaki megkérne, hogy mondjak egy magyar horror filmet, akkor bajban lennék, mert az elmúlt bő száz évben biztosan nem készült. Előtte pedig a magyar film sem létezett.
Hogy miért nem készült? Ennek az okát csak találgatni tudnám. Talán úgy állnak hozzá a filmkészítők, hogy ez egy tipikusan amerikai műfaj. Sem a filmművészetünknek, sem pedig az irodalmunknak nem volt igazán szerves része. Miközben a legnagyobb közösségi oldalon a horror műfajnak legalább hétszázezer kedvelője van Magyarországon. Ennyi ember már azért a Holdról is látszik, érdemes foglalkozni az igényeikkel és megkeresni velük a közös hangot.
Vannak olyan jellegzetes motívumai, ami több történetében is megjelenik?

A történeteim, mint az igazi mesékben a jó és a rossz küzdelméről szólnak, átlagemberek meghökkentő történeteit mutatják be. A szeretet és a család összetartó ereje, minden történetemben a sorok közé van szőve. Ahogy az életünket behálózó és azt befolyásoló természetfölötti erők és bioenergiák. A szereplőimet pedig igyekszem minél jobban felépíteni, élővé tenni. A rossz ellenpólusának mindig ott a jó is, ellentétben mondjuk a gótikus horror regényekkel.  De nem hagyom, hogy csak és kizárólag igazán jó, vagy rossz legyen egy karakter, hiszen a való életben a mi személyiségünk sincs ennyire éles határvonalakkal elválasztva. A jó emberekben is vannak negatív árnyalatok, ahogy a rossz emberek sem minden helyzetben a megtestesült gonosz képében mutatkoznak. Szeretem megmutatni, hogy az idillikus, nyugodt életünk bármikor egy csapásra felborulhat és máris az életünkért és szeretteink életéért kell küzdeni. Az emberek szeretik azt hinni, hogy szörnyűségek mindig tőlünk távol történnek, hogy velünk soha semmi borzalmas tragédia nem történhet meg. Csakhogy nem élünk burokban, a történelem körülöttünk íródik, mindannyian a részesei vagyunk. Valószínűleg épp ennek a felismerése rázta meg most a párizsi terror cselekmények kapcsán nagyon az embereket.
Mondhatni a hazai írók között sem számít felkapott témának a horror zsáner. Mi ennek az oka?

Ezt tőlük kellene megkérdezni. Úgy gondolom szerzők lennének, akik ebben a műfajban alkotnak. Sokkal inkább hatással lehet erre, hogy a kiadók nehezen kockáztatnak meg egy kezdő szerzőt egy ilyen rétegműfajban. Most például a skandináv krimik dömpingszerűen elöntötték a piacot. Pedig lehetne mondjuk sajátos magyar horrorunk és thrillerünk, amit szívesen olvas esetleg egy amerikai. Mert az izgalmas történet mellett tipikusan kelet-európai, egy kis balkáni korrajz is lenne egyben. És akkor lehetne Európában és Amerikában is a skandináv krimi- láz mintájára magyar thriller, vagy magyar horror- láz. Nálam most nagyon tudatos döntés eredménye, hogy a készülő regényem végre hazai helyszíneken és magyar szereplőkkel játszódik, és mondhatni nagyon felszabadító érzés olyan kultúrkörben és helyszíneken mozgatni a szereplőket, amit valóban nagyon jól ismerek.

????????????????????????????????????

A kezdő horror szerzőknek milyen tanácsot tudna adni? 

Ha van egy kéziratuk, ami azért legalább háromszázezer karakter, akkor jelezzék azt a Mogul Kiadónak, akik jelenleg az én könyveim is kiválóan gondozzák és keresik a tehetséges kezdő szerzőket is. Lassan közhely, de valóban a legfontosabb, hogy olvassanak és írjanak sokat. A titok talán csak abban van, hogy hinni kell magunkban akkor is, amikor már mindenki más csak legyint ránk. Mert ha az ember nem hisz magában, a tehetségében, akkor más hogyan fog? Valamint nagyon tudatosnak és kitartónak kell lenni. Ma már az Internet által nyújtott lehetőségeket kihasználva közzé lehet tenni az írásokat, blogot, vagy Facebook oldalt indítani, megismertetni magunkat az olvasókkal és hasznosítani a visszajelzéseket, persze nem elfelejteni, hogy túlnyomó többségük szubjektív vélemény lesz. Így ha mondjuk nyolc dicsérőre jut egy fanyalgó, akkor azért nem kell még a Dunának menni.  A kiadók kezdeti elutasításaiból is lehet tanulni és építkezni. Nekem is volt benne részem a korai években, ma pedig már közel hétezer követőm van a Facebookon és a kiadók keresnek engem. Nekem ez tizenhat évembe került és még mindig úgy érzem, az utam elején járok az olvasótáboromat és saját tanulási folyamatomat tekintve is. Ez is egy olyan mesterség, amit egy életen keresztül kell tanulni, és rengeteg munkával csiszolni, fejleszteni. Én türelmes voltam és tudatosan léptem mindig előre egyet-egyet. Nem szabad feladni! És ha valaki tehetséges és késztetést érez, akkor írni kell, mert az író feladata, hogy a szavak erejével valóságszerű álmokat teremtsen.

Most jelent meg nem olyan régen A gonosz új arca című regénye, milyen az eddigi fogadtatása?

A Gonosz új arca egészen pontosan szeptember elején jelent meg. Szerencsére nagyon jók a visszajelzések. Tudtam, hogy sokan várják már, akik annak idején az első regényem is szerették, de magam sem számítottam arra, hogy már a megjelenés előtt elővételben több száz példányt fognak rendelni.  Az pedig igazán nagy öröm volt számomra, hogy a könyvesbolti megjelenést követő egy hónapon belül a Bookline sikerlistájának thriller, horror kategóriáját vezette. És most november végén a  karácsonyi vásárlási időszakban is újra a Top 10-ben szerepelt hetekig, így biztosra veszem, hogy sok helyen lesz a könyvem a karácsonyi meglepetés.

A folytatásban mire számíthatnak az olvasók?

Jelenleg egy új regényen dolgozom, ami jövőre fog megjelenni. Mint ahogy mondtam, hazai helyszíneken játszódik és nagyon élvezem a történet alakulását, ami a mostanában egyre több helyen hallható és megmagyarázhatatlannak vélt különös hangokról, az Apokalipszis Harsonáiról, titkos űrprogramokról, és gyarmatosító földönkívüliekről is szól majd. Szintén jövőre várható a Hontalan lelkek tízéves jubileumi, átdolgozott  kiadása. Mert egyre többen keresik újra, a könyvben található gyerekbetegségeket és hibákat pedig az új kiadáshoz szeretném korrigálni. Nem árulok el titkot azzal, ha elmondom, hogy a javított újra kiadás, már a Lélekvesztő- trilógia második könyvének, vagyis a történet folytatásának ágyaz meg, hiszen ezzel már tíz éve adósa vagyok a Kedves Olvasóimnak.

A szerző oldalát itt lehet elérni: https://www.facebook.com/johncureonline/

Dohoczki Mate

Dohoczki Máté vagyok, 26 éves, és menthetetlenül horrorfüggő. Kipróbáltam már életem során szinte mindent, de egyszerűen nem tudok leszokni. Remélem egy olyan közösségbe kerültem, ahol megértenek, és elfogadnak. :)

Leave a Reply

Your email address will not be published.

%d bloggers like this: