Emberek a húsdarálóban – creepypasta – 2. rész

Előzmények:

1. rész – George Dwayne – Betanított munkás a Bell’s Sausage üzemben

 

John Fisher

Gondnok a Bell’s Sausagesnél

Kérdező: Üdvözlöm, Mr. Fisher, jó reggelt. Jól tudom, hogy ön volt az üzem gondnoka több mint harminc éven keresztül?

Fisher: Biza, de nem mondom, hogy csalódás volt, mikor bezárták. Kezdtem már feszült lenni miatta.

Kérdező: Rendben. Mit tud az eltűnésekről, esetleg tapasztalt valami különöset?

Fisher: Ja, igen. Szegény párák meg az a lány – Betty Strauss a menedzser lánya, beugrottak a csőbe. Elsőnek az öreg Freddy.  Két vagy hány évig volt darálókezelő, Freddy. Tisztességes fickó volt.

A halála előtti napon ott ücsörgött a folyosón könnyes szemekkel. Az anyja nem bánt vele valami jól, a felesége meg otthagyta, szegény ördögöt, ha jól tudom. Amúgy igen, furcsa volt, mert sose volt az a sírós fajta, tudja. Mint az összes többi fickó ő is bezárta a száját és dolgozott. Aztán egyszer ott találtam csöndben szipogva a lépcsőknél. Arra gondoltam, mi ez a hirtelen nagy sírás-rívás?

Aztán egyszer a recepciót mostam fel egyik nap éjfélkor. Már mindenki hazament, csak én maradtam, hogy csináljam, ami a gondnok dolga. Akkor meghallottam valamit az ablakból. Éppen akkor baszták be.  Hallottam, hogy zihál, mint a veszett kutya.

Rohantam a csörömpölésre és láttam, ahogy Freddy ott kúszik a földön. Megkérdeztem, hogy mi a ’stent gondol, mit csinál, de oda se figyelt. Végigfutott a folyosón, és nekivágta magát az ajtónak, hogy betörje. Majd becsináltam, azt gondoltam magamban, biztos bent felejtette a piáját.  A feje már csurom vér volt. Szóltam neki, hogy higgadjon le, de leköpött, és megrúgta a bordám. Én meg menekülőre fogtam, és hívtam a rendőrséget. Mire visszaértem már nem volt sehol. Benéztünk, mindenhová, de már nem volt sehol.

A többiekről nem tudok semmit, a vén Freddy volt az egyetlen, akit láttam.  Akkoriban nem zártam a darálóhelyiséget, mert a franc gondolta, hogy mind bele akarnak mászni. Az viszont feltűnt, hogy mind olyan szomorúak, mint Freddy volt. Utána meg mind eltűnt. Senki sem gondolta, hogy beugrottak a csőbe. Senki nem gondolta, hogy ilyen borzasztó dolog történhet.

Én is beleborzongtam, arra gondoltam, hogy az ördög vitte el őket. Nekem volt a legrosszabb, mert én itt aludtam, és megesküdnék, hogy szellemeket meg ilyesmiket láttam éjszakánként.

Kérdező: Köszönjük a türelmét Mr. Fisher.

folytatás következik

 

ScapeGoat

-

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: