Drogfüggő Hitler?

Ma Simon Gergely vendégcikkét olvashatjátok. Fogadjátok sok szeretettel érdekes írását!

A FÜHRER EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁNAK BEFOLYÁSA  A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ KIMENETELÉRE

Ma már számos dokumentum, naplóbejegyzés és egyéb írásos feljegyzés szól amellett, hogy Hitler bizonyos drogok hatása alatt állt, mindamellett hipochonder volt, s élete végéig erejét felemésztő több, kellemetlen betegségben szenvedett, amelyről csak is a Führer saját kezelőorvosa, egy bizonyos Dr. Theodor Morell nevű orvos tudott. A tucatszám beszedett pirulák és tabletták árnyékában ma már egyre többen hangoztatják, hogy a náci diktátor megromlott egészségi állapota és bizonyos drogok hatása hozzájárult a keleti és nyugati fronton megvívott két döntő jelentőségű csata, s egyúttal a második világháború elvesztéséhez.

A második világháborús német katonai vereség árnyékában az 56 éves náci vezető, csupán öregembernek látszott. Árnyéka volt annak a veszedelmes, karizmatikus és félelmet keltő náci diktátornak, akitől valaha egész Európa rettegett, akinek felemelkedését és előretörését, szimpatizánsain kívül még ellenlábasai csodálatra méltatták.

A náci vezető 1945-re csupán egy emberi roncs volt, aki nem csak a totális német katonai vereséget volt képtelen elkerülni, de saját megromlott egészségi állapotával is egyre reménytelenebbül küszködött. Számos szakértő szerint Hitler, többek között talán drogfüggő is volt, ami különböző betegségeivel egyetemben hozzájárult a rossz, hibás döntések meghozatalához, bizonyos helyzetek téves megítéléséhez, s ez kétségkívül befolyásolta, majd előrevetítette a totális német katonai vereség bekövetkeztét.

Adolf Hitler és a náci ideológia alapvetően egy minden téren tökéletesen egészséges és fajtiszta német népről álmodott, mely nélkül a harmadik birodalom létezése elképzelhetetlen lett volna. Ugyanakkor a náci vezető több kellemetlen, eltitkolt betegsége mellett, komoly, függőséget okozó, készítményeket is szedett, melyek azonban lassan, de biztosan felőrölték, tönkretették szervezetét, testi – lelki értelemben egyaránt. Később – e betegségek és gyógyszeres kezelések tüneteit, hatásait, valamint romló egészségének titkát, már aligha volt képes eltitkolni a publikum vagy a náci elit elől. Tehát miközben Hitler egy felsőbbrendű, egészséges, fehér árja „faj” megteremtése mellett dolgozott és szónokolt, aközben ő maga számos kellemetlen betegsége mellett, valószínűleg drogfüggőségben szenvedett.   

Szakember, sarlatán, vagy titkos ügynök?

Hitler 1937-ben, egy bizonyos Dr. Theodor Morell nevű szakembert nevezett ki saját kezelőorvosának, aki ezután, szinte a nap 24 órájában mellette volt. Csak ő ismerte Hitler valós fizikai és elmeállapotát. Morell mindvégig naplót vezetett

Hitler valós egészségi állapotáról, arról, hogy milyen gyógymódokat alkalmazott, hogy milyen készítményeket adott be neki. Hitler és Morell között hamar bensőséges kapcsolat alakult ki, kölcsönösen függtek egymástól. Morell mindvégig megőrizte Hitler romló egészségi állapotának titkát, ugyanakkor mindent megtett azért, hogy a diktátor erején felül képes legyen sikerrel a háborúba vezetni a német hadsereget. Dr. Morell szakmai tevékenységét a furcsa kezelések, szokatlan eljárások és a szürke titokzatosság övezte. Szeretett kísérletezgetni, új szereket kipróbálni, miközben Hitler belső elit köreinek kiemelt és nélkülözhetetlen tagjává nőtte ki magát. Hitler szemében, jelentősége hamar felértékelődött, ugyanakkor a náci elit és annak szűkebb környezete gyűlölte, irigyelte és gyanúval kezelte.

Néhányan azt gyanították, hogy a szövetségesek ügynöke, akinek szándékában áll Hitlert megölni. Eva Braun, Göring és mások is gyanúsították, hogy Morell, valójában lassan ölő méreggel próbálja eltenni Hitlert láb alól. Ez a meggyőződés többekben csak erősödött, amikor néhány, a természetben is megtalálható, lassan ölő méregként azonosított anyagot találtak a Hitlernek szánt készítmények némelyikének elemzésekor. Morell azonban mindvégig azt állította, hogy ezek az anyagok keverékek,s  a Führer jó egészségi állapotát hivatottak előmozdítani. Amikor azonban

alg-hitler-jpg

Hitler is kiállt kezelőorvosa mellett, rögtön eloszlott minden kétség, s bár elég különös módszereket alkalmazott a doktor ( pl.: aprított bikahere, bolgár parasztürülék,piócák igénybevétele, különböző kábítószer készítmények stb…) a Führer mégis csak a háború utolsó napjaiban fogalmazta meg vele szemben első kritikáját, ám az végzetesnek bizonyult a „csodadoktor” számára. A sokak által sarlatánként aposztrofált Morellt végül maga Hitler bocsátotta el 1945 áprilisában, miután a Führer hozzá nem értéssel és tehetetlenséggel vádolta meg. Morell ezután csak ennyit írt naplójába.: „Elbocsátott”. Dr. Morell ezután a Dél- Németországba menekült, ahol később a szövetségesek elfogták, kihallgatták, majd kis vártatva elengedték.

A beteg Führer

Köztudott volt Hitler félelme, hogy meghízik, túlsúlyos lesz, s ez hátrányosan érinti majd politikai pályafutását. Ez óriási aggodalommal töltötte el Hitlert, aki súlygyarapodása ellen különféle hashajtókat szedett, ami azonban sokszor okozott nála gyomorgörcsöket. Mivel azonban a gyomorgörcsök megfékezése nyomán fájdalomcsillapítókat szedett, a helyzet csak súlyosbodott. Hitler emiatt számtalanszor felfúvódott. Bélrendszere ördögi körbe került. A hashajtók után szedett fájdalomcsillapítók gyakorlatilag tönkretették a Führer emésztőrendszerét.

Bár sohasem fogyasztott alkoholt, mégis több más súlyos betegségben is szenvedett. Ilyen volt a Parkinson-kór is, melynek első tünetei már az 1930-as években jelentkeztek a náci vezetőn. Dr. Morell erről így ír naplójában: „Bal keze határozottan remeg”. Köztudott, hogy a Parkinson-kórban szenvedők keze, nyugalmi állapotban is folyamatosan remeg, reszket. Néhány korábbi, Hitlerről készült videofelvételen is jól kivehető a kézremegés, éppen akkor, amikor a náci vezető tisztjei felé nyújtja kezét, hogy köszöntse azokat. Ujjai jól kivehetők, amikor behajlanak, elernyednek, majd újra megmozdulnak. A másik, Parkinson-kórra utaló jel, hogy a betegség előrehaladtával Hitler, mindig fog valamit a kezében, hogy ezzel nyomja el a remegését. A korabeli felvételeken jól látszik, ahogy például mindig fog a kezében egy pár bőrkesztyűt.

1258589105110

Ez a betegség egyaránt testi – lelki értelemben megviselte a náci vezetőt, aki azonban némi szívrendellenességgel is küzdött. Coronária szklerozist diagnosztizáltak nála az EKG vizsgálatkor, ami ugyan nem volt súlyos, de némi zavart idézett elő Hitler normális, maradéktalan ritmikus szívműködésében. Néhányan más betegségekre is rávilágítottak, melyek egyike talán az a nemi betegségek tárgykörébe sorolandó szifilisz.

Korábban az a pletyka járta, hogy még az 1930-as években, Hitlert egy prostituált fertőzte meg ezzel a nemi úton történő betegséggel. S, bár minden kétséget kizáróan ezt nem sikerült bizonyítani, a gyanú mindvégig körüllengte a magas rangú nácik környezetében ténykedőket. A legkiemelkedőbb, sokak által betegségként elkönyvelt szubjektív diagnózis, azonban mégiscsak a drogfüggőség volt, amit ugyan sohasem sikerült konkrét módon bebizonyítani, mégis több jel, dokumentum és más utalás szól amellett, hogy a Németországot totális világháborúba vezető könyörtelen náci diktátor életében a kábítószerek meghatározó szerepet játszottak. Vajon milyen következményei voltak mindennek?

Drogos náci vezető?

Adolf Hitler mindenhol azzal dicsekedett, hogy nem dohányzik, absztinens és vegetáriánus. A gyengeségeiről viszont hallgatott. Orvosa szintén eltitkolta, hallgatott mindezekről. Még 67 évvel a halála után is folyik a korabeli dokumentumok tanulmányozása és a nemrég nyilvánosságra került orvosi iratok úgy mutatják be a náci vezetőt, mint egy drogfüggő roncsot. Eszerint Hitler a háború idején mintegy 90 fajta gyógyszert szedett, 28-at rendszeresen.

Valóban drogfüggő volt Hitler? Amfetaminnal serkentette magát, 1942-től függőségben szenvedett. A kedélyjavításra és a fájdalomcsillapításra is néha kokaint használt. Ahogy egyre inkább egy emberi ronccsá alakult át, úgy teljesített egyre rosszabbul az ágyban, és hogy sikerüljön kielégítenie Eva Braunt az ágyban, a bika ondójából készült kivonatot fecskendeztetett az ereibe potencianövelő gyanánt. Az orvosoknak kételyeik voltak afelől, hogy egy járni alig tudó és reszkető férfi esetében bárhogy is segíthet mindez, de Hitler előtt erről inkább hallgattak. Mindemellett úgy írnak Hitlerről, mint aki meglehetősen ízléstelen is tudott lenni az asztalnál. Amellett, hogy állandóan böfögött, gusztustalanul beszélt az állatok levágásáról és feldolgozásáról, amikor valaki a környezetében húst evett. Ugyanakkor olyan még csak elő sem fordulhatott, hogy elutasítsák a meghívást az asztalához.

images

Adolf Hitler életét, politikai pályafutását, második világháborúban hozott katonai – stratégiai döntéseinek jórészét valójában a drogok alakították, befolyásolták és tartották részben kontroll alatt. A náci vezető felemelkedésében és a harmadik birodalom bukásában épp úgy közrejátszottak, mint a döntései meghozatalában, vagy egy adott katonai helyzet átértékelésében.

Dr. Morell, a kezelőorvosa, események előtt különböző stimuláló szereket és készítményeket, míg elalvás előtt nyugtatókat adott be neki. Különböző ajzó, stimuláló és nyugtatószereket, narkotikumokat egyaránt adott be a Führernek. A különböző amfetaminszármazékokból, barbiturátból, brómból, jódból, perveteinből, kodeinből, kokainból, ópiátokból és vitaminokból álló „gyógykészítményekből” szisztematikusan és gyakran kapott Hitler, amikor éppen letört vagy fáradt volt. Az említett készítmények hatására azonban egyből új erőre kapott, és frissen, optimistán vágott neki a napnak. Energiái szinte kimeríthetetlenek voltak. Ám a háború utolsó hónapjaiban már a korábbi adag többszörösét vette be, hogy elérje a kívánt hatást. A háború végéig tömte magába a különféle amfetamint is tartalmazó keverék- készítményeket, amelyek súlyos betegségeivel karöltve komplex módon tették tönkre a Führer szervezetét, emésztették fel fizikai – lelki erejét.

1945-ben, a háború utolsó hónapjaiban, heteiben Hitler már csak árnyéka volt önmagának, aki meggörnyedve, szinte csak csoszogva járt, kezei remegtek, állandósultak dühkitörései, képzeletbeli hadseregeket irányított, katonai szempontból csak halmozta a hibás döntéseket, téves helyzetértékelést, előrevetítve ezzel a küszöbön lévő német katonai vereséget. A drogok túlzott optimizmusra adtak okot, így Hitler több döntő kimenetelű csata idején (pl.: Sztálingrád, Normandiai partraszállás stb…) túlságosan is jónak ítélte meg a német hadsereg erejét és teljesítőképességét, olyannyira, hogy sohasem volt hajlandó visszavonulót fújni, még akkor sem volt a megadás mellett elkötelezni magát, amikor a szovjet hadsereg már Berlint ostromolta.

Hitler, gyakorlatilag drogok befolyása alatt és betegségeinek hatása alatt képtelen volt gyorsan és hatékonyan kellőképpen fogalmat alkotni egy adott helyzetről. Kissé zavart volt, túlzottan optimista és mentálisan sérült. Ez tehát kétségkívül befolyásolta a háború kimenetelét, közrejátszott Hitler bukásában, s talán abban is, hogy az öregembernek látszó kegyetlen diktátor 1945. április 29-én golyót röpített a bal halántékába. 

Adolf-Hitler_Facist-Ruler_HD_768x432-16x9

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: