Deperszonalizáció, egy félelmetes tünet II.
Folytatjuk a tegnapi deperszonalizációs cikkünket!
További kockázati tényezők:
– A személy hajlamos arra, hogy elkerüljön, esetleg letagadjon nehéz helyzeteket
– Tapaszalt már meg traumatikus, esetleg bántalmazással kapcsolatos élményeket
– Tinédzser, esetleg fiatal felnőtt (a probléma kevésbé jelenik meg kisebb gyerekeknél, illetve idősebb felnőtteknél)
– Növeli a kockázatot más mentális zavar jelenléte, mint például a depresszió és a szorongás
– Hallucinogén drogok használata növeli a kockázatot
– Esetleg testi problémák, mint görcsök és fejsérülés
Miért is jelenthet problémát?
A deperszonalizációs-derealizációs tüneteket átélő személy a legtöbb esetben szenved a tünetektől, amelyek természetesen nem veszélyesek, de jelei az extrém stressznek. Az agy védekező mechanizmusaként is szolgálnak a tünetek, amely úgymond megvédi a személyt, ezért inkább mindent kizár. Ha ez nem is életveszélyes állapot, akkor is zavarokat okozhat. Mindenképpen gondolnunk kell arra is, hogy a megküzdés nem sikeres, ezért az agy csak ilyen úton tudja kivonni a szenvedő személyt a helyzetből. Mindenképpen figyelmeztető jel lehet arra, hogy a beteg stressz szintje extrém magasságokba emelkedett.
Milyen módszerekkel lehetséges gyógyítani a problémát?
A deperszonalizációs-derealizációs tünetek sajnos sok esetben igazán nehezen tarthatóak kordában, amely miatt a beteg tehetetlennek érzi magát. Azonban itt is vannak tippek és trükkök, hogyan is rántsuk magunkat vissza a valóságba, hogyha ilyesmi történik velünk. Sokan képesek megtanulni, hogyan is állítsák meg ezeket a félelmetes tüneteket, így meg is szabadulnak tőlük.
Az orvosok egyetértenek abban, hogy leginkább a jelenben kell maradni ahhoz, hogy képesek legyünk elűzni a tüneteket.
Példák:
– Érdemes megérinteni valami hideget, esetleg meleget, és figyelni a hideg és a meleg érzésére!
– A test megcsípésével érezhető lesz annak valódisága.
– Egy tárgy tulajdonságairól is érdemes gondolkozni. Megfogni és megnevezni, hogy mit is lehet róla tudni!– Meg lehet számolni a tárgyakat a szobában, és megnevezni, hogy mik is azok!
– Az érzékszervek bevonása minden lehetséges módon segítséget hozhat!
– Semmiképpen sem szabad leragadni egy gondolatnál, hagyni kell, hogy az elmében új dolgok játszódjanak le!
– A szem mozgatása is segíthet!
Lehetőleg emlékeztesd magad arra, hogy a derealizáció és a deperszonalizáció csak egy szorongásos tünet, amely nem képes károkat okozni benned.
Mikor érdemes orvoshoz fordulni?
Ha a problémák hosszabb ideig fennállnak, esetleg érzelmileg zavaróvá válnak, akkor mindenképpen érdemes professzionális segítséget keresni. Abban az esetben, hogyha megzavarják a mindennapi munkavégzést és nem akarnak elmúlni, akkor is fontos a segítség keresése.
Hogyha érdekel, hogy mennyire vagy veszélyben és tudsz egy kicsit angolul, akkor érdemes ellátogatnod erre az oldalra, ahol megtalálod a Steinberg-féle deperszonalizációs tesztet.(http://www.strangerinthemirror.com/questionnaire.html)
forrás:
http://www.calmclinic.com/anxiety/detachment
Gabbard, G. (2008) A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve, Lélekben otthon könyvkiadó, Budapest
– Sport (de legalább is mozgás)
– Alvásmegvonás, korán kelés (a hosszú, esetleg délutáni alvás tapasztalataim szerint ront a helyzeten()
– Relaxáció, mondjuk autogén training
– Ellenkezőleg ingerelárasztás (ha nem szorongunk közösségbe menés, vagy csak autókázás)
Ezek nálam használtak rövid távon, remélem tudtam valakinek segíteni.