Dagmar Overbye, a dán angyalcsináló

Angyalcsináló: Nők, akik csecsemőket, különösen házasságon kívül született gyermekeket névleg tartásra, tényleg abból a célból fogadnak el, hogy feltűnés nélkül lassan elpusztítsák. / Pallas Nagylexikon

Fiatalkor

Dagmar Johanne Amalie Overbye 1887. április 23-án látta meg a napvilágot a dániai Aarhus melletti kis faluban ,Assendrupban, elszegényedett földművesek lányaként. Mélabús gyerek volt súlyos hangulatingadozásokkal. A tanulás iránt nem sok eltökéltséget mutatott, de korán kiütközött a tolvajlásra való hajlama. Szeretett apró dolgokat elcsenni. Tizenkét évesen ellopta az egyik szomszédjuk erszényét, ami miatt a szüleinél betelt a pohár, így elküldték szolgálónak egy funeni parasztcsaládhoz. Henrik Højgaard megdolgoztatta a pénzéért: a feladatai közé tartozott a főzés, mosás, a ház rendben tartása és a tehenek fejése is, mindezt havi tíz dollárnak megfelelő összegért. Nem is sokáig bírta, elszegődött pár másik családhoz szolgálóként, de rövidesen ismét összeütközésbe került a törvénnyel, és svendborgi női börtönben kötött ki, ahol tíznapi elzárásra ítélték lopás miatt.

Miután szabadon bocsátották, visszament Aarhusba, ahol pincérnőnek állt. és hamarosan szerelmes lett a vendégei közül egy Bisgård nevű férfiba. Összeköltöztek, és született egy fiuk, de rövid időn belül a pár kapcsolatának vége szakadt, a gyerek pedig rejtélyes körülmények között elhalálozott. Az orvos, aki a halotti bizonyítványt állította ki észrevette, hogy a babának kékek az ajkai, ami fojtogatásra utalt, de végül mégis a tüdőbajt állapította meg a halál okaként. De a szomszédságban elindult a pletyka, így Dagmarnak ismét költöznie kellett.

1912-ben megismerkedett Jens Sorensen Finenal, akivel szerelembe estek. A férfi nem tudta, hogy a nő már egy másik férfi magzatával terhes. A kislány megszületett, és az Erena Marie Overbye nevet kapta. Anyja azonnal örökbe is adta, hogy ne zavarja a Jenssel való kapcsolatát. De egy évvel később a kapcsolatuk újra próbára tétetett azzal, hogy a nő ismét teherbe esett. Jens határozottan nem akart gyereket, így megpróbálta rábeszélni a nőt az abortuszra. Dagmar ezt megtagadta, de amint megszült, a kicsit egy szalmakazalban hagyta. Miután ezt az áldozatot is meghozta a férfi miatt, Jens kijelentette, hogy sohasem fogja elvenni. Dagmart ez annyira megviselte, hogy öngyilkosságot kísérelt meg.

Három évvel később visszaszerezte a lányát Erenát, és együtt Koppenhágába költöztek, hogy új életet kezdhessenek.  Megnyitotta saját édességboltját, és megismerkedett egy Svendsen nevű úriemberrel, akivel hármasban egy új lakásba költöztek.

De az édességbolt a vártnál rosszabbul teljesített, és hamarosan csődbe is ment, Dagmar pedig új munka után nézett. Így lett belőle hivatásos gyerekgondozó, aki házasságon kívül született gyerekekre specializálódott.  Az egész onnan indult, hogy észrevett egy cikket a helyi újságban, amiben egy család 500 koronát ajánlott annak, aki adoptálja a babájukat.

Itt pedig megállunk egy kicsit, hogy áttekintsük az ottani viszonyokat: Dániában akkoriban illegális volt az abortusz, a hivatalos állami gondozás pedig nem igazán létezett. Mivel a védekezés az 1900-as évek elején még gyerekcipőben járt, így nem volt ritka a nem kívánt gyermek. Néhányan abból éltek hogy magán-árvaházakat tartottak fenn, ahová a családok pénz befizetése után elhelyezhették a gyereküket. Ha egy családnak több gyereke született, mint amit el tudott tartani, vagy fel akart nevelni, vagy egy hajadon tett egy meggondolatlan lépést, de nem akarta az életét megbélyegezve leélni miatta, felkeresett egy ilyen személyt, aki ezzel foglalkozott, és a gondjaira bízta a csecsemőt. Aztán reménykedhetett, hogy a babája hamarosan szerető otthonra lel egy gyermektelen párnál. Az Overbyera bízott gyerekeknek viszont nem az a sors jutott.

Bűntettek

Az első ügyfele a 26 éves Rasmine Kirstine Jensen volt, akinek házasságon kívül született egy fia, Harry, akit szeretett volna örökbe adni.  ’16 április 15-én Overbye gondjaira bízta, és otthagyott vele 12 koronát, amit a gyerek apjától kapott. Megegyeztek, hogy minden hónapban küld majd 12 koronát ezután is.

 Amint az anya kitette a lábát, Dagmar babakocsiba tette a három hetes gyereket, és elvitte sétálni. Egy alkalmas helyen megfojtotta, és a helyi temető melletti nyilvános vécébe dobta a testet, ahol a munkások három nap múlva találtak rá.

Ez volt az első, később rábizonyított gyilkosság, amit újabbak követtek változatos eszközökkel.  Dagmar felkereste a családokat, akik gyereküket örökbe akarták adni, és megígérte, hogy jó helyre kerülnek, eltette a pénzt, aztán a csecsemőket megfojtotta, a fejüket víz alá nyomta, vagy élve elégette a cserépkályhájában.

Lebukása a véletlennek volt köszönhető: 1920 júliusában egy fiatal gyári munkásnő, Karoline Aagesen hirdetést adott fel az Afterposten című helyi újságban melynek szövege így hangzott: „Örökbefogadó szülőket keresek egy háromhetes kislánynak.  Szeretetteljes, gondoskodó, lehetőleg keresztény otthonba. Szám: 234”

Overbye augusztus 30-án válaszolt a hirdetésre. Karoline felkereste koppenhágai otthonában, ahová magával vitte az újszülött Saraht is. A nő meggyőzte az anyát, hogy a keresztényi szülőket biztosan el fogja riasztani, ha megtudják, hogy a baba házasságon kívül született, így nincs más lehetősége ha jót akar a picinek, mint hogy rábízza.   Megnyugtatta, hogy  pár hét alatt szerető családot talál majd a babájának. Karoline, mivel nem látott más megoldást, otthagyta Saraht, és vele 200 koronát, ami akkoriban egy női munkás egész évi bérének felelt meg.

Másnap Karoline ráeszmélt, hogy hibát követett el. Sírva ment vissza Dagmarhoz, hogy visszakérje újszülöttjét. Overbyet teljesen váratlanul érte a nő pálfordulása, a gyerek már nem volt nála, így egy homályos magyarázatot adott elő, hogy odaadta egy hölgynek, akinek a címére már nem emlékszik. Karen még háromszor ment vissza visszakövetelni a babáját, de a nőtől mindannyiszor azt a választ kapta, hogy már késő visszakoznia. Ezt az anya nem fogadta el, és egyre gyanúsabbá vált számára a helyzet, így a hatóságokhoz fordult segítségért.

Lebukás, ítélet, utóhatás

Másnap rendőrség átkutatta Overbye lakását, ahol megtalálták a gyerek ruháit, nem sokkal később pedig koponyáját a kályha hamujában. Kezdetét vette a nyomozás, és Dagmart letartóztatták. Később tizenhat gyermek meggyilkolását ismerte be, de csak kilenc estében sikerült annyi bizonyítékot összeszedni, hogy rábizonyítsák. Viszont a nyomozás során feltámadt a gyanú, hogy valójában huszonöt gyermek élete szárad a lelkén, köztük a sajátja is.

Halálra ítélték, de az akkor uralkodó dán király X. Keresztély kérésére az ítéletet életfogytiglanra változtatták, mert a felvilágosult Dániában „Mi nem öljük meg asszonyainkat”.  Börtönben halt meg negyvenkét évesen 1929. május hatodikán.

Az ügynek hatalmas sajtóvisszhangja volt és rövid időn belül országos botrány lett belőle, ami akkorára dagadt, hogy a törvényhozás figyelmét a gyermek-elhelyezési ügyekre irányítsa. Öröm az ürömben, hogy emiatt 1923-ban Dániában elfogadtak egy határozatot, ami állami lelencházakat hozott létre, és szabályozta ezek működését. De ez már késő volt annak a 25 gyereknek

 

davidmalocco.wordpress.com

ScapeGoat

-

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: