Beszélgetés a magyar horrorfilmről

Az utóbbi napokban mélyebben kutattam, hogy létezik-e olyan, hogy magyar horror. Pár szerzőt találtam, és teljesen véletlenül találtam rá Elekes Gergőre és Gallai Józsefre. Az ő nevükhöz fűződik a BODOM, amiről bővebben kérdeztem őket.

 

Bemutatkoznátok pár mondatban az olvasóknak?

Elekes Gergő: Csapatunk 2010-ben kezdte meg munkásságát, amikor is a Pannon Egyetemen megismerkedtem Józsival. Kezdetben főként rövidfilmekkel foglalkoztunk, majd a 2012-es év hozta meg számunkra az áttörést, amikor is elkészítettük Magyarország első egész estés mumblecore filmjét (Csendes változás – 2012). Innentől kezdve éves szinten készítettünk nagyjátékfilmeket (A meg nem érintett – 2012; Interjú – 2013; Bodom – 2014), mindemellett azonban a rövidfilmek terén is hallattunk magunkról (Még mindig – 2012; Exitus – 2013; Blue Dream – 2014; Perihelion – 2015). Hatalmas örömmel tölt el minket, hogy ezek az alkotások nemcsak hazai, de nemzetközi szinten is sikeresnek bizonyultak, számos fesztiválon szerepeltek, egyik-másik pedig díjakat is hozott el (legutóbb a Blue Dream Romániában a „Legjobb vágás” kategóriában első helyet, míg „Legjobb színésznő” kategóriában 2. helyet szerzett a 12 Months Film Festival októberi versenyén).

 

Hogy ismerkedtetek meg a horror műfajjal?

E.G.: Igazság szerint sosem voltam hatalmas rajongója a horrornak. A misztikum, az ismeretlen valahogy mindig jobban megfogott, mintsem a fröcsögő vér, a csonkítások, stb. Ebből kifolyólag az első horrorisztikusabb filmélményem tulajdonképpen egy thrillerhez, M. Night Shyamalan Jelek című alkotásához köthető. Ezen mű után kezdtem el jobban érdeklődni a pszichológiai ijesztgetés technikája iránt, melyben Józsi teljes mértékben partner volt, és így indultunk el a misztikusabb zsáner felé (holott például személy szerint a dráma műfaja áll a legközelebb hozzám). 2014-ben elkészítettük az ország első egész estés talált-kamerás horrorját, a Bodom-ot, melynek nemzetközi sikere és a meglepően pozitív kritikai fogadtatás arra ösztönzött minket, hogy további munkákat is hozzunk létre ebben a műfajban.

 

Egyből tudtátok, hogy ebben akartok majd alkotni? Más témák is érdekelnek?

E.G.: Mint az pár sorral ezelőtt említettem, abszolút nem ez volt a fő irányunk, mikor filmezésre adtuk a fejünket, azonban az évek során rá kellett jönnünk arra, hogy egy alkotást a közönségnek és a közönség igényeinek készítünk, nem feltétlenül saját magunknak. Csinálhatunk akármilyen remek művészfilmeket, ha senki nem kíváncsi rájuk, így elkezdtünk a népszerűbb zsánerek felé kacsintgatni, melyből jelenleg a horrorban tudtuk a legnagyobb sikereinket elérni.

 

 

 

Milyen a megítélése hazánkban ennek a műfajnak?

Gallai József: Véleményem szerint lenne igény a horrorfilmekre, elég csak arra gondolnom, hogy tele volt a terem, mikor például a Bíborhegyet néztem a moziban. Az már megint más kérdés, hogy akkor mi történik, ha a horrorfilm előtt ott a “magyar” szó, még akkor is, ha esetleg más nemzetek filmeseivel együttműködve készült el a szóban forgó produkció. A magyar filmekhez eleve szkeptikusan áll a legtöbb néző, így aki magyar filmesként horrorisztikus történetet szeretne vászonra vinni, annak fel kell kötnie a nadrágszíjat.

1 

Melyik a kedvenc filmetek? Olvasni is szoktatok ebben a témában?

E.G.: Mint ahogy azt már megjegyeztem, a horror nem a favorit műfajom, bár az is igaz, hogy kedvenc írómként Stephen King-et kellene megemlítenem, aki köztudottan a horror királyának neveztek el, holott szerintem a történetei, a karakterei sokkal mélyebb témákat boncolgatnak, mint a panel horror elemek. Kedvenc filmet nehéz lenne kiemelni, hiszen gyerekkorom óta a mozgóképek szerelmese vagyok, általánosságban azonban elmondható, hogy nagyon kedvelem M. Night Shyamalan munkásságát, Jamin Winans vizuális látásmódját és Christopher Nolan történeteit. Ha pedig horror, akkor legutóbb úgy igazán az Insidious (2010) című alkotáson borzongtam kellemeset.

G.J.: A kedvenceim történetesen nem horrorfilmek. A legjobbak között jelölném meg M. Night Shayamalan több munkáját, de nagyon odavagyok Bennett Miller és Jamin Winans filmjeiért is, valamint kiemelném James Ward Byrkit Coherence című sci-fijét. Idén eddig egyetlen értékelhető horrorfilmmel találkoztam, az pedig a Maggie volt – más kérdés, hogy számomra szimpatikus módon inkább a történet drámai vonalát domborították ki.

 

Milyen körülmények között jött létre a Bodom?

G.J.: Mondhatnám, hogy nomád és nem is ferdítenék túl sokat. Gyakorlatilag költségvetés nélkül, csak a szükséges technikával, rengeteget improvizálva és alkalmazkodva a körülményekhez, alig húsz ember keze munkája az egész, de nagyon büszke vagyok rá, hogy elkészült és arra is, hogy nemzetközi szinten ilyen remekül helyt állt és áll még most is. Kevés ilyen mini-produkció mondhatja el magáról, hogy megnyitott egy rangos európai horrorfilm-fesztivált (Bram Stoker International Film Festival; UK, 2014)

 

 

 

 

3Milyen volt egy forgatási napotok?

G.J.: 6-7 nap alatt minden jelenetet leforgattunk. A leghosszabb forgatási nap 16-17 órás volt, ahol küzdeni kellett az elemekkel, így a hóval, faggyal, jégesővel, illetve az sem könnyítette meg a dolgunkat, hogy a filmben jelentős szereppel bíró házban nem volt áram és fűtés is alig. A legkeményebb forgatási napnak mindenképpen ezt mondanám. A többi azért kicsit barátságosabb körülmények között zajlott, szintén egy szűkített stábbal.

 

Mennyiben tértetek le a megkezdett útról a Moth című alkotásotokkal, ami 2016-ra várható?

G.J.: Jelentős mértékben. Az előkészületek több mint egy évig tartottak, az alatt a forgatókönyv is több módosításon esett át, a próbák pedig már idén februárban megkezdődtek. Több producer is jelentős összeget invesztált a filmbe, hovatovább immáron angol nyelven forgattunk, jobb technikával, több pénzből, habár még mindig kisebb stábbal. Bár ezen akkor sem szívesen változtatnék, ha tízszer ennyi összeget költhetnénk el. J A forgatás maga 10 napig tartott szeptember és október hétvégéin. Az utómunka fázis során rengeteg újság, (horror)filmes oldal, blog, de még rádió is foglalkozott a filmmel és annak előzetesével, így most már nincs más dolgunk, mint összeállítani egy ütős és meglepetésekkel teli horrorfilmet.

 

Végezetül mit ajánlanátok a sorstársaknak, akik ebben a műfajban szeretnék kipróbálni tehetségüket?

G.J.: Tanuljanak angolul, kommunikáljanak, működjenek együtt másokkal és megvalósítható történeteket vessenek papírra. Továbbá nagyon fontos, hogy alkossanak, versenyezzenek és kérjenek visszajelzést.

A BODOM  című film december 6-tól ingyenesen megtekinthető a FB oldalán: https://www.facebook.com/bodomthemovie/?fref=ts

 

A Moth hivatalos oldala: https://www.facebook.com/moththemovie/[youtube http://www.youtube.com/watch?v=mFQlyJvgcno][youtube http://www.youtube.com/watch?v=h5R3jiNVhfo]

Dohoczki Mate

Dohoczki Máté vagyok, 26 éves, és menthetetlenül horrorfüggő. Kipróbáltam már életem során szinte mindent, de egyszerűen nem tudok leszokni. Remélem egy olyan közösségbe kerültem, ahol megértenek, és elfogadnak. :)

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.