Az USA nemzeti parkjánál dolgozom a kutató-mentő egység tisztjeként és van pár sztori amit elmesélnék – 8. rész – creepypasta

Ez lesz az utolsó posztom.

A dolgok eléggé elfajultak errefelé, és most már annak a levét iszom, hogy nem láttam ezt előre. Nem gondoltam, hogyha leírom, hogy mik mennek körülöttem, az ennyire hatással lehet az életemre, ami elég nagy hülyeség volt tőlem. Talán komolyabban is vehettem volna, de be kell valljam, azt gondoltam, hogy csak leírok pár dolgot, ami érdekel pár embert. Nem gondoltam, hogy ennyire felkelti a figyelmet.

Az emberek a lépcsőkről kérdezősködnek. Nem mindennapos a dolog, de amikor megtörténik, sosem tudom, mit mondjak. A főnökeim tudják, hogy valaki beszélt róluk, és biztos a vagyok benne, hogyha ők tudják, akkor azok is tudják, akik felettük vannak. És meg kell, mondjam nem boldogok emiatt. Hivatalosan is el lett nekem mondva, hogy senkinek semmit nem mondhatok róluk, és ez az oka annak, hogy ez az utolsó bejegyzésem. Nem veszélyeztethetem a munkám, amiatt mert bármennyire is csodálatos érzés volt, hogy kiadhatom ezt magamból, továbbra is szeretem a munkám és szeretek kint lenni. És van valami, ami miatt úgy érzem, nem hagyhatom itt. Ha nem is mondhatom azt az embereknek, hogy azok a dolgok kint vannak, de ha meglátom őket, akkor eligazíthatom őket, hogy biztonságban legyenek.

A hírverés miatt, amit ezek a történetek kaptak hallottam, hogy rengeteg más történetet is mesélnek egymásnak az emberek. Annyit hallottam, hogy a többségére már nem is emlékszem. És azok amelyekre igen egyben azok is amelyek a leginkább felednék.

Egy történet, ami kicsapta a biztosítékot egy fiatal lányról szól, aki az állam északi részén tűnt el. Kezdetben mindenki azt hitte, hogy megszökött. Nem volt rendezett a család élete úgyhogy nem lett volna valami meglepő ha egyszerűen olajra lép otthonról.  De néhány ember bejelentést tett, hogy a parkban látták az eltűnése előtt, így néhány rangert kiküldtek, hogy nézzenek szét nem-e akasztotta fel magát valahol, vagy történt valami egyéb vele egy félreeső részen.  Sokáig keresték, de nem találták. Aztán megtalálták egy részét. A fél nyelvét és az állkapcsa negyedét. Tiszta vágások voltak, ahogy hallottam. A többi része viszont sosem került elő.

Rengeteg történet szól gyerekekről. Sokuk eltűnik és barlangokban találnak rájuk elképzelhetetlenül szűk helyekre bepréselődve. Másokat hegycsúcsokon találnak meg, vagy meredek falú kanyonok alján. Hiányzó cipőkkel, hiányzó zoknikkal vagy éppen ellenkezőleg: teljesen tisztán annak ellenére, hogy mérföldekkel távolabb tűntek el.

Rengeteg történet fekete szemű emberekről, akik az erdőben kóborolnak éjszaka és vízcsobogást vagy pumák hangját utánozzák. Egy ember elmegy minden híradóhoz, és azt hiszi, majd meghallgatják, és elmesél egy hasonló történetet. Szarvasvadászaton volt, és egy elhagyatott helyen táborozott. Éjjel arra ébredt, hogy valami kapirgálja a sátra oldalát. Azt hitte, hogy mosómedve vagy róka, egészen addig, amíg az be nem nyomta a fejét sátor bejáratán a ponyvába. Jól kivehető volt egy emberi orr és száj. Belerúgott, de az hátralépett addigra, és addig eltűnt, amíg kinyitotta a ponyvát az oldalához szorított fegyverrel. Leadott két figyelmeztető lövést, és amikor a lövések zaja elült, csattanást hallott maga mögött.  Egy férfi állt a tábor szélén.  A férfi nem viselt semmilyen ruhát, de nem is emberi húsnak tűnt, ami borította. Ahogy a vadász leírta olyan volt, mintha nyers hús és szőr keverékéből állt volna. Mintha valaki felkapart volna egy elütött állatot és emberi formába gyúrta volna. Az arca göröngyös volt és csak durva utánzata volt az emberi arcnak. Az a kreatúra kinyitotta torz száját, amiből olyan hang jött, mint a lövések hangja, amit a vadász leadott.  Még kétszer megcsinálta, aztán a sátor cipzárjának hangját utánozta, majd beleveszett az éjszakába.

Egy fiatal pár a parkom sziklás részé túrázott, és jelentette tegnap, hogy valami furcsát látott az egyik sziklán, amit jól ismerek. Egymásnak adogatták a távcsövet, mikor a férfi észrevette, hogy egy túrázó éppen mászik felfelé egy nagyon meredek sziklafalon. Nézte, ahogy a férfi egyre feljebb mászik, és akkor tűnt fel neki, hogy nincs rajta mászófelszerelés.  Mikor elérte a csúcsot igaz, hogy öt mérföldnyire volt, de pont a bámészkodók felé fordult. A férfi azt mondta, hogy akármilyen furcsán is hangzik, de őket nézte. Ezután a mászó elnagyolt mozdulatokkal integetett nekik, majd oldalra hajolt, és leugrott a szirtről.  A fiatalember nem látta, hol ért földet.  Elküldtem őket, de megígértem nekik, hogy utánanézek a dolognak. Hazudtam. Jelentést sem éri meg írni róla, mert van tíz ugyanilyen másik. Az a mászó jól ismert azon a környéken. Már kérdéseket sem teszek fel róla.

Annyi minden van, amit soha nem fogok megérteni a munkámban, és az is évekig fog tartani, hogy megemésszem azokat a dolgokat, amikről az elmúlt pár hónapban hallottam.  Mikor majd nem  érzem, hogy veszélyben az állásom, visszatérek. Talán más formában, de visszatérek. Köszönöm, hogy velem tartottatok és meghallgattátok a dolgokat, amikről beszéltem!

Ha az erdőbe mentek, arra kérlek, vigyázzatok magatokra! Vigyetek vizet, élelmet, túlélőcsomagot. Mondjátok el másoknak, hogy hová mentek, és mikor jöttök vissza. Ne menjetek feltérképezetlen ösvényekre csak akkor, ha garantáltan tudjátok,  mit csináltok!

És mindenek előtt:

NE érintsétek meg őket! NE nézzetek rájuk! NE másszatok rájuk!

ScapeGoat

-

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: