Apró áldozatok – A gyerekgyilkos Diane Downs története

1983. május 19-én egy autó csikorgó fékkel állt meg az oregoni  McKenzie-Willamette kórház előtt. A belőle kivágódó nő a gyerekei megmentéséért könyörgött a személyzetnek. A kocsi belsejében a véres üléseken három gyerek meglőtt teste hevert. A hétéves Cheryl ekkor már halott volt. A hároméves Danny és nővére, a nyolcéves Christie életét sikerült megmenteni. A fiú derékon alul lebénult egy lövéstől. A lány agyvérzést kapott. Az anya, akinek a karját érte egy lövés, elmesélte, hogy egy autótolvaj próbálta elvenni kocsijukat, de mikor ellenállt neki az fegyvert rántott és mind a négyüket meglőtte. A kórház személyzetének viszont feltűnt pár gyanús dolog, amit meg is osztottak a rendőrséggel.

Elizabeth Diane Frederickson Downs az Arizonai Phoenixben született 1955. augusztus 7-én. A család négy gyermeke közül ő volt a legidősebb. Apja, Wes  Frederickson konzervatív nézeteket vallott és ezek szellemében próbálta nevelni gyerekeit, ezen kívül tizenkét éves korától molesztálta. Diane ezt a tinédzserkor beköszöntével egyre kevésbé viselte el. 14 évesen az Elizabeth helyett már inkább a középső nevét használta, az öltözködését nőiesebbre vette és szőkére festette haját. Megismerkedett a nála két évvel idősebb Steve Downsszal, és szerelem szövődött kettejük között. A szülei ellenezték a kapcsolatot, de a kamaszokat nem lehetett eltiltani egymástól. A középiskola elvégzése után Diane beiratkozott Pacific Coast Baptista Biblia Egyetemre, Steven pedig csatlakozott a haditengerészethez. A pár romantikus filmbe illő módon hűséget fogadott egymásnak.  Dianenek ez annyira azért nem mehetett jól, legalábbis egy évvel később sikerült kicsapatnia magát az egyetemről az indoklás szerint “erkölcstelen viselkedésért”. Úgyhogy mindenki legnagyobb örömére visszatért a szülői házba.

A távkapcsolat ennek ellenére mondhatjuk, hogy működött, mivel 1973-ban Steven hazatért a haditengerészettől és összeházasodtak. A házasság a kezdetektől fogva elég zűrös volt: egymást érték a pénzügyi viták és a hűtlenség miatti gyanúsítgatások, ami miatt Diane néha otthagyta férjét és visszatért a szülői házba. Mindezek ellenére 1974-ben megszületett első közös gyermekük, Christine.

Fél évvel később Diane csatlakozott a haditengerészethez ahol a kiképzés alatt leszerelt egészségügyi problémára hivatkozva. Később azt mondta, hogy amiatt hagyta ott a szolgálatot, mert a férje elhanyagolta a gyereket. Egy ilyen házasságot mivel a legcélszerűbb megpróbálni megmenteni? Egyértelműen még egy gyerekkel….

’75-ben megszületett a pár második gyereke, Cheryl Lynn. Steve úgy gondolta két gyerek elég lesz, úgyhogy elköttette ondóvezetékét. De ez Dianet nem akadályozta abban, hogy ismét teherbe essen. A gyereket Carrienek nevezte, majd elvetette.

’78-ban Mesaba költöztek, ahol mindketten állást kaptak egy gyárban. Diane pedig csalni kezdte férjét pár kollégájával. Ennek eredménye egy újabb terhesség lett. ‘79 decemberében pedig megszületett Stephen Daniel “Danny” Downs, akit Steven sajátjaként fogadott el annak ellenére, hogy tisztában volt vele, hogy nem ő az igazi apja.

Diane Downs és három gyermeke, Christine Cheryl és Danny

A házasságot ennek ellenére egy évvel később felbontották.

A következő pár év Diane számára azzal telt, hogy kisebb megszakításokkal egyik férfitól költözött a másikig. A kisebb megszakítások abból álltak, hogy megpróbálta rendbe hozni a kapcsolatát Stevennel.

Közben megpróbált béranyaként pénzt szerezni, de a pszichológiai teszten megbukott. Bár kiemelkedően intelligensnek bizonyult, de emellett pszichotikus vonásokat mutatott. Ezt személy szerint elég mókásnak találta és még a barátainak is sokszor hencegett vele.

Végül ‘81-ben postásként sikerült teljes munkaidős állást szereznie, a gyerekek pedig időnként a nagyszülőknél, időnként Diane-nél voltak elhelyezve néha pedig Stevennél vagy Danny apjánál. Amikor Diane viselte gondjukat a szomszédok többször megjegyezték, hogy a gyerekek elhanyagoltak voltak. Piszkosak, nem voltak az időjárásnak megfelelően felöltözve és néha ételt kértek. Mivel nem talált megfelelő bébiszittert, így gyakran bízta őket az idősebb lány felügyeletére – aki ekkor hatéves volt.

Egy évvel később rámosolygott a szerencse és béranyaként sikerült elhelyezkednie. A gyerek kihordásáért 10 ezer dollárt kapott, amin fellelkesülve rögtön meg is alapította béranya klinikáját, ami rövid időn belül csődbe is ment.

Ekkoriban ismerkedett meg élete szerelmével Robert “Nick” Knickerbockerrel.  A dolog ott hibádzott, hogy bár Diane már a közös életüket tervezgette, a férfinak volt felesége, akit esze ágában sem volt elhagyni, így véget vetett szerelmi kapcsolatuknak.

Diane ezt nem vette komolyan, továbbra is írogatott a férfinak, akinek elege lett. és egy napon ‘83 áprilisában találkozóra hívta a nőt, ahol közölte vele, hogy márpedig ő nem lesz a gyerekei apja.

1983. május 19-én Diane megjelent a kórháznál, lőtt sebbel a felkarján és a haldokló gyerekeivel a kocsijában. Majd előadta azt a történetet, hogy egy elhagyott vidéki úton egy kócos hajú férfi megállásara kényszerítette és el akarta venni az autóját. Mikor ezt megtagadta, a férfi fegyvert rántott, és sorba rálőtt a gyerekekre. A kórházi dolgozóknak az tűnt fel legelőször hogy az átélt trauma ellenére meglepően kiegyensúlyozottan számolt be a történtekről.

A nyomozás közben pedig egyre-másra derültek ki a furcsa dolgok. Először is jelentkezett Nick, aki elmondta, hogy Diane nem sokkal ez előtt vett egy 22-es kaliberű pisztolyt, amit a nő nem tudott megmutatni a rendőröknek. Majd a nagyszülők elmondták, hogy a kislányok azt mondák nekik, hogy egyre jobban félnek az anyjuktól.

Majd jelentkezett egy tanú, aki azt állította, hogy látta a nő kocsiját útban a kórház felé, de az Diane tanúvallomásával ellentétben nem padlógázzal száguldott, hanem becslése szerint 8-11 km/óra nyugodt sétatempót diktált.

A helyszínelők pedig nem találtak lőpornyomokat a vezetőoldalon, sem töltényhüvelyeket a helyszínen.

Ez már elég volt ahhoz, hogy házkutatást tartsanak, amivel még több árulkodó nyomra bukkantak. Többek között Diane naplójára, amiben oldalakon keresztül részletezi, hogy Nickben megtalálta élete szerelmét, akit bármi áron meg akar szerezni, és hogy a férfi nem akarja az ő gyermekeit.

Ezenfelül találtak három kicsi kerámia unikornist, amiket nem sokkal korábban vett, és amikbe bele volt gravírozva a gyerekek neve. Ezeket akarta felhasználni a gyerekeknek építendő szentélyhez.

A legárulkodóbb jel viszont a túlélő kislány, Christine volt, aki a támadáskor elszenvedett stroke miatt hónapokig képtelen volt beszélni, de minden egyes alkalommal, mikor az anyja meglátogatta az életjelei megváltoztak és jól láthatóan a félelem jeleit mutatta. Christine hónapok múltán felépült annyira, hogy újra képes legyen beszélni. Ekkor beszámolt az anyja tettének borzalmas részleteiről.

Úton a tárgyalásra

Diane érezte, hogy szorul a hurok, így bedobta a nyomozóknak, hogy eszébe jutott egy fontos részlet. Mégpedig az, hogy a támadó a nevén szólította. Ezzel jó esetben annyira megbonyolítja az eddigi tényállást pár hónappal kitolhatta volna a nyomozást. De a rendőrség nem hitt neki, így 1984. február 28-án letartóztatták kiskorúak ellen elkövetett egy rendbeli gyilkosság és kétrendbeli gyilkossági kísérlet vádjával.  Diane ekkor már ismét áldott állapotban volt.

A tárgyalása előtt rengeteg interjút adott, amivel a közvéleményt szándékozott maga mellé állítani. De a riporterek kérdéseinek súlya alatt néha ellentmondásba került magával. így a sajtókampány visszafelé sült el.

1984 május 10-én hoztak ítéletet, ami kimondta, hogy ő húzta meg a ravaszt, ezért életfogytiglanra plusz 50 év szabadságvesztésre ítélték.

Mikor a tárgyaláson Fred Hugi ügyész megkérdezte Christinet, hogy ki lőtt, azt válaszolta:

„Anyukám.”

A két túlélő gyereket, Dannyt és Christine-t az eljáró ügyész és felesége fogadta örökbe. Az év júliusában a rácsok mögött megszülte újabb gyermekét, aki elvettek tőle és nevelőszülőkhöz került.

A történetből Small Sacrifices címmel könyvet írt Ann Rule amiből 89-ben tévéfilmet forgattak.

Diane 1987 júliusában megszökött a börtönből és tíz nappal később sikerült elfogni. Ez öt évvel hosszabbította meg az ítéletét.

2008-ban volt az első lehetősége a fellebbezésre. Továbbra is ártatlanságát hangoztatta.

„Éveken keresztül mondtam önöknek és az egész világnak, hogy egy férfi lőtte le a gyerekeim. Sosem változtattam a történeten.” Az igazat megvallva azért apró módosításokat eszközölt. Először az egy férfiből kettő lett. Majd drogdíler lett az elkövető, később korrupt rendőrök egy drogüzlet kellős közepén.

2010-ben ismét lehetősége nyílt fellebbezni, de továbbra sem ismerte be tettét.

Apja a mai napig hisz ártatlanságában. Egy weboldalt üzemeltet, amin 100 ezer dollárt ajánl annak, aki olyan információt ad át, ami tisztázza lányát a vádak alól.

wikipedia.org

thoughtco.com

abcnews.go.com

ScapeGoat

-

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.