Amikor az éhező párizsiak csontokból készítettek kenyeret
Franciaországot sokszor érintette az éhezés. Hosszú éveken át rossz volt a termés, és az éhínség az egész országra kiterjedt. Erre Marie-Antoinette csak ennyit mondott: “Ha a szegényeknek nem telik kenyérre, akkor egyenek csak kalácsot!”
Az eredeti szövegben a briós szó szerepelt, de a helyzet az, hogy ezt sem mondta sohasem, ennek ellenére nagyon népszerű idézetté vált a 18. századi nemesség körében. Azonban a kenyér igencsak fontos volt a franciáknak.
A 15-16. századi Franciaországban egy átlagos ember körülbelül napi fél-egy kiló kenyeret evett meg, ami mellé sokszor ettek húst, és kábé két liter bor is lecsúszott. De a szegények számára a kenyér volt a legfontosabb, szóval amikor a gabona veszélybe került, akkor a franciák az éhezés szélére sodródtak. Például az 1870-es években a párizsiak már megettek mindent az utcai patkányoktól és az állatkerti állatoktól kezdve. Egy igencsak problémás időszakban pedig konkrétan emberi csontokból készült kenyeret ettek.
Elsőként az 1500-as évek végén kellett csontból készült kenyeret enni, amelyeket Pierre L’Estoile vezette be. Szerinte az ősapáinkból készült kenyér igencsak csodálatos. Elsőként leőrülték a csontokat, amelyeket a temetőkből kinyert tömegsírokból szereztek, majd szépen lisztet készítettek belőle, amiből végül kenyér lett.
Természetesen a csontból készült liszt nem volt annyira ideális kiegészítő a liszt helyett. Nincs benne glutén, ezért nehezen tartja össze a kenyeret, és fura módon az őrült csontok nem szolgálnak valami csodás ételként. Az őrölt csontokban nem meglepő módon semmilyen tápanyag nincsen. Ráadásul még sokan hullagyalázásnak is tartották. Az éhínség azonban 40 és 50 ezer közötti ember életét követelte az 1500-as évek végén.
forrás: AtlasObscura
