Allghoi khorkhoi – A mongol halálféreg

A mongolok körében él egy legenda a sivatag homokjában élő misztikus féregszerű lényről. A neve az Allghoi khorkhoi, más néven a mongol halálféreg.  A beszámolók szerint a másfél méteres lény savat spriccelve, vagy az általa okozott áramütéssel képes leteríteni nagyobb állatokat, akár egy lovat vagy egy tevét, de gyakran emberekre is rátámad.

Az első beszámolót Roy Champman Andrews írta róla az 1928-as On the Trail of Ancient Man című művben, ez tette a nyugati világban ismertté tette a lényt.  Andrewst nem győzték meg a létezéséről szóló beszámolók. Senkivel nem találkozott személyesen, aki valaha a saját szemével látta volna a férget, annak ellenére mindenki hitt benne, akinek szóba hozta. Benyomása szerint a mongolok körében félve tisztelt lény, olyan ennek a népnek, mint a kínaiak számára a sárkány.  Beszélt egy miniszterrel, aki szerint a felesége nővérének unokatestvére találkozott már vele. Azt a tanácsot kapták, hogy az expedíción hordjanak sötét szemüveget, mivel a bestia több lábnyi távolságra képes spriccelni a mérgét.

A beszámolók szerint, aféreg mérete hatvan centimétertől másfél méter hosszúig terjed.  Andrews művében a mongol miniszterelnök, Damdinbazar, így írja le:

„Alakra akár egy két láb hosszú kolbász. Nincs feje és lába, viszont olyan mérgező, hogy pusztán megérinteni egyet jelent az azonnali halállal. A Góbi sivatag legelhagyatottabb részein él.”

Mivel a Góbi sivatag nagyrészt kősivatag sziklákkal és kiszáradt sóstavakkal tarkítva, és mindössze 3 százaléka homokos, ami kedvező lenne a lény számára, így az élettere leszűkíthető egy kábé 39 ezer négyzetkilométeres területre, ami a sivatag déli részén fekszik.

A cseh kriptozoológus, Ivan Mackerle a először egy mongol származású tanítványától hallott a féregről, ami azonnal felkeltette érdeklődését.  Elkezdte tervezni expedícióját a lény felkutatására. Mongóliában ekkoriban kommunista rezsim volt, ami többek között a halálférget sem találta összeegyeztethetőnek a marxista tanokkal. Egyfajta tabu alá esett a téma, amiről beszélni sem volt nagyon volt szabad, az országban pedig idegenek többnyire csak kísérővel mozoghattak, azokkal is csak olyan helyekre, amiket előre egyeztettek. Bizonyos területekre pedig kizárólag felsőbb engedéllyel volt szabad belépni.

Mackerle belátta, hogy ilyen feltételekkel, az expedíciója eleve halálra van ítélve. De a téma továbbra is érdekelte. Anyaggyűjtés során talált említést rá az orosz paleontológus, Yephremov művében.  Yephremov leírta, hogy a sivatagban találkoztak egy öregemberrel, aki mesélt nekik egy allghoi khorkhoi nevű lényről. Az öreg leírása szerint egy borzalmas fenevad, ami képes kisebb távolságból leteríteni áldozatát, és oldalazva kúszik a homokban. Khaldzan dzakh homokdűnéi között él, és csak a legforróbb júniusi és júliusi hónapokban bújik elő, az év többi részében a homokba beásva alussza álmát.

 A Szovjetunió összeomlása után Mongóliában is bekövetkezett a rendszerváltás 1990 őszén, így a tervezett expedíció kivitelezhetővé vált.

A tervük egyszerű volt, a helyiek beszámolói alapján meghatározzák a lény élőhelyét, elkapják, és hazaviszik tanulmányozni. A probléma már az első fázisnál előkerült: a régi rendszer beidegződéseinek hála, a fiatalok alig tudtak valamit a legendáról, az idősek pedig többnyire nem akartak róla beszélni.  Akik nem is zárkóztak el teljesen azok is ellentmondó információkat adtak. A-városban elküldték őket B-városba, ahol aztán visszaküldték őket A-városba. De az expedíció a vándorlás során esténként tábort vert, és a tűz mellett természetesen előkerült pár üveg ital is, ami megoldotta a helyi vezetők nyelvét. Megtudta, hogy a lény sötétvörös színű, és leginkább egy vérrel teli tehénbélre hasonlít. Nehéz megkülönböztetni a fejét a farkától, mivel nincsenek látható szemei, orra vagy szájszerve. Ezenfelül valamiért vonzódik a sárga színhez.  Elmeséltek neki egy történetet, amiben egy kisfiú a jurtájukban játszott, mikor belenyúlt a sárga dobozába, hogy kivegyen egy játékot, de ahelyett a Allghoi khorkhoihoz ért hozzá. Abban a pillanatban szörnyethalt.  Mikor a szülők hazaértek, és észrevették a sátorból kivezető nyomokat a homokban, rögtön tudták, mi történt. Elkeseredett dühükben a bestia után eredtek, hogy megbosszulják fiuk halálát. De a féreg mindkettejüket megölte.

 Mikor a kriptozoológus rákérdezett, hogy  hogyan végez a Allghoi khorkhoi az áldozataival, azt mesélték neki, hogy amikor támad kiemelkedik a homokból, és kénsavszerű mérget spriccel a prédára, ami olyan erősen korrozív hatású, hogy megolvasztja a fémet is. De a méreg hatása június végétől csökken, így néha előfordultak olyan találkozások, amik nem követeltek emberéletet. Feltűnt neki még egy lehetséges összefüggés: a lény mindig olyan területen bukkant fel, ahol egy parazita életmódot folytató sivatagi növény –a goyo – is honos. Szöget ütött a fejébe hogy talán mérgét a növény segítségével választja ki.

Hosszú kutatás után végre hallottak egy emberről, aki szemtől szemben találkozott a halálféreggel.  Balszerencséjükre, mikor megpróbálták felkutatni, csak az üres jurtáját találták. A helyiektől próbálták megtudni, hogy hol tartózkodik az emberük, de azok nem tudtak segítséget nyújtani. Viszont összefutottak egy öregasszonnyal, aki miután kiderült, mi járatban vannak, beljebb invitálta őket, és egy tea mellett elmesélte, hogy bár ő sohasem látta saját szemével, de rengeteget hallott a lényről. A történetek szerint, ha támad, először félig kiemelkedik a homokból, majd elkezdi felfújni magát, egészen addig, amíg egy ballonra kezd hasonlítani, ezután mérget spriccel. A mérge nem csak egy emberrel képes végezni, de leterít akár egy tevét is. Ha a tevék megérzik a jelenlétét a sivatagban, nyugtalanok lesznek és megpróbálják elkerülni.

Mackerletől származik az elmélet, miszerint a mongol halálféreg valójában nem is féreg, hanem egyfajta hüllő. Noha az állatról egyetlen hiteles felvétel sem készült és a leírása egyetlen közelben honos fajra sem illik, az Ausztráliába és Új-Guinea egyes részein élő déli halálkígyóval mutat némi hasonlóságot abban, hogy áldozatait kisebb távolságból mérgének köpködésével teríti le.

Az új információk megszerzését leszámítva az expedíció sikertelen volt, egyetlen példányt sem sikerült elfogni, és egyetlen meggyőző bizonyítékot sem sikerült előkeríteni.  Ennek ellenére Mackerlenek meggyőződése lett, hogy a rengeteg beszámolónak igenis létező lény az alapja.

Mackerle 1992-ben újabb expedíciót indított, amiben részt vett fia, Dan is. Már nem akarták a véletlenre bízni a sikert, így robbanószereket vittek magukkal, ami feltevésük szerint felzavarja a sivatag homokjából a férget.  Így sem jártak sikerrel.  Egy napon viszont egy jurtát találtak a kietlen vadonban. Nemsokára találkoztak is a gazdájával, aki egy idős sámán volt. Az öregember figyelmeztette őket, hogy a kísérleteikkel megsértik a “sivatag tabuját”, az allghoi khorkhoit pedig hiába keresik, mert nem fizikai lény, hanem egy sivatagi gonosz démon.  A következő éjszaka Mackerlének lidérces álma volt: a sivatagban sétált, mikor felbukkant előtte egy hatalmas féreg, ami megpróbált rátámadni. Menekülni akart, de a földbe gyökerezett a lába. Érezte, ahogyan a bestia felmászik a hátára, és a húsába mar. Üvöltve ébredt, szerencsére az expedíció orvosa ott feküdt mellette, aki megkérdezte mi a baj. Elmesélte álmát, ami olyan valószerű volt, hogy a háta még ébredés után is sajgott. A biztonság kedvéért vetettek rá egy pillantást. A döbbenet akkor érte őket, mikor egy tenyérnyi helyen vérrel teli keléseket találtak a dereka fölött.  Kapott injekciót, de másnapra rosszabbul lett, a szívét fájlalta. Eszébe jutottak az öreg sámán szavai: aki bolygatja az allghoi khorkhoit, az az életével játszik.  Az állapota folyamatos romlása miatt nem kockázatott – feladta az expedíciót.

Az allghoi khorkhoitnak tulajdonítanak még egy képességet: elektromos kisülést képes produkálni. Ez valószínűleg a laza homokrétegben való csúszásával függhet össze. A beszámoló szerint az expedíció geológusa egy fémrúddal szurkálta a sivatag homokját nem messze a többiektől, aki egyszer csak elejtette a rudat, és összeesett. Mikor a segítségére siettek már halott volt, a többiek pedig egy vastag, féregszerű teremtményt láttak előmászni a homokból.

Azóta újabb beszámolókat gyűjtöttek, amik finomítottak a lény leírásán, egyes tanúk például többsornyi visszahajló fogat említettek.  Mások elméleteket állítottak, például hogy a lény amfiszbéna, ami a heraldikából kölcsönvett fogalom, ami azt jelöli, hogy egy teremtmény mindkét vége fejben végződik.

Viszont a számtalan beszámoló egyikét sem sikerült megerősíteni, a lény felkutatására küldött expedíciók pedig egytől egyig üres kézzel tértek vissza, így a tudomány számára a mongol halálféreg nem létezik. A neki tulajdonított rejtélyes halálesetek száma viszont napjainkban is növekszik.

forrás:

Roy Chapman Andrews: Ont he trail of ancient man

http://non-aliencreatures.wikia.com/wiki/Mongolian_death_worm

http://paranormalfact.wikia.com/wiki/Mongolian_Death_Worm

https://en.mackerle.cz/in-search-of-the-killer-worm/

 

ScapeGoat

-

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: