Alexander Spesivtsev, a szibériai kannibál

1996-ban az oroszországi Novokuznetsk egy unalmas napján csőtörés volt egy bérházban. A lakók értesítették a vízvezeték-szerelőket, akik meg is határozták, hogy hol lehet a hiba. A probléma annyi volt, hogy a lakás tulajdonosai Alexander Spesivtsev és anyja éppen nem voltak otthon. Egy csőtörés viszont nem olyan probléma, ami ráér később, így a mesterek rutinosan kihívták a hatóságokat és velük karöltve behatoltak a lakásba. Majd azzal a lendülettel rohantak is ki, mivel a szoba falát vér borította, kanapén egy vérben úszó haldokló kislány, a kádban pedig egy lefejezett holttest fogadta őket.

Alexander Nikolayevich Spesivtsev 1970. március elsején látta meg a napvilágot az akkori Szovjetunió szibériai területén fekvő  Novokuznetskben, olyan csekély súllyal, hogy az is kétséges volt, egyáltalán életben marad-e, de végül is túlélte, bár egész életében gyakran betegeskedett.  Az apja alkoholista volt, aki rettegésben tartotta az egész családot. Anyja, Lyudmilla egy közeli iskolában tanított. Talán az apa agresszivitásának tudható be, talán a gyerek betegeskedésinek , mindenesetre a fiával való kapcsolata bőven a szokatlan kategóriába sorolható. Lyudmilla ugyanis a kis Sashát bűntényekről és halottakról készült fotókkal szórakoztatta már kicsi korától. Emellett annyira ragaszkodtak egymáshoz, hogy az ágyukat is megosztották egymással egészen a fiú 12 éves koráig. Ezek után nem meglepő, hogy teljesen antiszociális gyereknek írták le iskolatársai, akik szerint egyetlen barátja sem volt. Ahogy nőtt úgy bukkantak felszínre szadista hajlamai, amik 18 éves korára olyan szintre értek, hogy halálra késelte akkori barátnőjét. A bíróság a beszámíthatatlanságára való tekintettel kényszergyógykezelésre ítélte, amit Novokuznetski elmegyógyintézetben töltött. Három év múlva, azaz 1991-ben úgy ítélték meg, hogy alkalmas arra, hogy újra megpróbálkozzon a társadalomba való visszailleszkedésre.

Alexander Spesivtsev

Sasha a kórházban a politika és társadalomfilozófia felé fordult, tragédiaként élte meg a Szovjetunió összeomlását, majd talált magának egy megfelelő ellenséget. Ez volt a demokrácia. A véleménye szerinte ez egy bukott rendszer, ami aláássa az emberek nagy részének jogait. Viszont egy hozzá hasonló őrültnek projektálnia kell a gyűlöletét valamilyen fizikailag létező ellenségre is. Ezt ő a legvédtelenebbekben találta meg: elhatározta, hogy megtisztítja Novokuznetsket a hajléktalan utcagyerekektől.

A férfi akkoriban a feketepiacon végzett különféle tevékenységekből tartotta el magát és anyját, aki továbbra is kitartott fia mellett jóban-rosszban. A gyilkosságokban is részt vett, ő csalta el a gyerekeket az utcáról és a közeli vasútállomásról a lakásukra, hogy azután fia végezhessen velük. Lebukásuk napján, miután egy csőtörés miatt a szomszédok behatoltak a lakásba, és megtalálták a kanapén haldokló 15 éves Olga Galtsevát. A lány utolsó erejével még elmondta a rendőröknek, hogy őt és két 13 éves barátját egy idős nő kérte meg , hogy segítsenek neki felcipelni a csomagjait a lakásárára. Miután beléptek a lakásba, Sasha már várt rájuk dobermanjával, és bezárta mögöttük az ajtót. Megerőszakolta és megverte őket, majd egyiküket megkéselte. A másik kettőt kényszerítette, hogy halott barátjukat vonszolják a fürdőkádba, és darabolják fel. A másik tizenhárom évest a kutyával tépette szét. Anyja pedig megfőzte a húst ebédre. Olga a hasán lévő szúrt sebek miatt tizenhét óra múlva halott volt.

Miután a rendőrök átkutatták a házat, a konyhában tálakat találtak emberi maradványokkal. Spesivtsev általában fogyasztott is az áldozataiból, amit anyja készített el neki. A maradéktól pedig szintén anyja szabadult meg: a közeli folyóba dobta őket éjszakánként. Amit meg is találtak és a helyi rendőrség sorozatgyilkosságra gyanakodott, de a poszt-szovjet bürokráciának köszönhetően a nyomozás csigatempóban haladt. A szomszédok pedig gyakran a lakásból üvöltő zene és a penetráns bűz miatt háborogtak, és emiatt nemegyszer bejelentést tettek a hatóságoknál, de soha egy rendőrt sem küldtek az eset kivizsgálására. Az már világos volt, hogy miért volt szükség a zajra, de az sohasem derül már ki, hogy hány életet lehetett volna megmenteni, ha veszik a fáradtságot, és egyszer bekopognak.

A lakásban talált kis méretű cipők

Sashát nem sokkal később fogták el a rendőrök, miközben egy nőt próbált megerőszakolni saját lakásában.

18 gyilkosságot vallott be, de később visszavonta vallomását, és csak négyet ismert el.  A helyszínen talált és a folyóból kihalászott ruházat, ékszerek és testrészek alapján az áldozatok valós számát a hatóságok 82-re becsülik.  Az ítélete szerint egy magasan őrzött pszichiátriai intézményben tölti gyógykezelését.

Anyja 2008-ban szabadult a börtönből, ahol bűnrészesként kapott ítéletét töltötte. Azóta Oroszország vidéki részén él, és letartóztatása óta nem volt hajlandó nyilatkozni a médiának.

A fegyőrök Spesivtsevet intellektuális beállítottságúnak tartják, aki azóta sem tett le a demokrácia ellen folytatott hadjáratáról csak szerencsére kevesebb eszköz áll rendelkezésére ennek folytatásához. Szabadidejében verseket ír a demokrácia gaztetteiről és filozófiai műveket olvas. Egyszer megkérdezték tőle, hogyan értékeli saját tetteit. Ő azt válaszolta: “Hány emberi életet tett tönkre a demokráciánk?… Ha az emberek elgondolkodtak volna ezen akkor ez a sok mocsok nem történik meg. De hát mit is tehetnél?”  Sasha ahogyan egy igazi csencselőhöz illik, felajánlotta, hogy a halála után egy intézet megkaphatja a fejét, hogy tanulmányozzák az agyát. Cserébe cigarettát kér.

 

wikipedia.org

murderpedia.org

rebelcircus.com

ScapeGoat

-

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: