Albert Fish – A Szürke Ember

Szado-mazochista kannibál, akit öt gyilkossággal vádoltak meg, végül háromért ítélték villamosszékre, de börtönévei alatt azzal dicsekedett, hogy több mint száz áldozata volt. Ahogy mondta „Megvolt egy gyerek minden államból”, bár a mai napig sem világos, hogy ezt a gyerekmolesztálásra vagy gyilkosságra értette. Nevezték a Szürke Embernek, Wysteria Vérfarkasának, Brooklyni Vámpírnak, a Hold Mániákusnak és a Mumusnak is.  Következik annak az embernek a története, aki ítéletének kihirdetésekor a bíró azt mondta, hogy nem érdekli, hogy ez az ember épelméjű vagy beszámíthatatlan, borzalmas tetteiért mindenképpen megérdemli a halált.

1870. május 19-én született Hamilton Howard Fish néven, a család négy életben maradt gyereke közül ő volt a legfiatalabb. Anyja,  Ellen ekkor 32 éves volt, apja, Randall, egy folyami hajóskapitány 75. Családjában nem volt ritka az elmebetegség, közeli rokonságában hét embernél diagnosztizáltak valamilyen mentális problémát. Nagybátyja mániásként volt diagnosztizálva,  egyik bátyja egy elmegyógyintézetben élt,  nővérénél zavart viselkedést állapítottak meg, anyja pedig vizuális hallucinációktól szenvedett.

Apja legkisebb gyermeke születésekor felhagyott a hajózással, és a lényegesen nyugodtabb műtrágyagyártó vállalkozásba fogott. Sorsát így sem kerülhette el: öt évvel később szívrohamban elhunyt. Anyja egyedül képtelen volt előteremteni a család fenntartásához szükséges anyagiakat, így legkisebb fiát kénytelen volt a Szent János árvaházba adni.

A lelencház megfelelt a korabeli ilyen intézményeknek. A módszerek a megszokottak voltak: lelki terror, testi fenyítés és vallásoktatás. A nevelők kedvelt módszere volt a szabályokat megszegők megregulázására, ahogy az engedetlen gyerekeket levetkőztették, és társai szeme láttára megvesszőzték, vagy megverték. Időnként a többi gyereket is biztatták, hogy vegyenek részt a fegyelmezésben.  Fish itt egy elég komoly leckét kapott önismeretből , mert itt vette észre, hogy egyaránt élvezi a fájdalmat okozni és elszenvedni..  Ez persze, feltűnt a többi gyereknek is, akik nem bántak kesztyűs kézzel azokkal a társaikkal, akik kilógtak a sorból. Így a nevelői szigor mellett a társainak csúfolódásával is szembe kellett néznie. Az itteni évekről azt mondta „Majdnem 9 éves koromig voltam bent, itt kezdtek elromlani bennem a dolgok. Kíméletlenül vesszőztek minket. Láttam, ahogy a fiúk olyan dolgokat tesznek, amiket nem kellett volna megtenniük”

Anyja 1880-ban végül állami állást kapott, és amint tudta, kivette fiát az árvaházból.  Arról, hogy a fiúban milyen mély nyomot hagytak a bent töltött évek sokat elárul az, hogy innentől kezdve nem hagyta, hogy keresztnevén szólítsák mivel az intézményben a társai ráragasztották a Hamilton után a „Ham and eggs” gúnynevet. Helyette felvette egyik elhunyt testvére keresztnevét, az Albertet.  11 éves koráig ágyba vizelt és szokásává vált elszökni otthonról. Az egyik ilyen kóborlása során leesett egy cseresznyefáról, és agyrázkódást szenvedett,  a balesetétől kezdve súlyos fejfájások törtek rá és dadogva beszélt.

12 évesen összebarátkozott egy távírófiúval, akivel később homoszexuális  kapcsolatba keveredett.  A kapcsolat bővelkedett az aberrált momentumokban,  partnere olyan dolgokba vezette be, mint az urolagnia és a koprofágia.

Tizenévesen a hétvégéit fürdőházakban töltötte, ahol lehetősége nyílt kisfiúkat kukkolnia átöltözés közben. Hétköznap ocsmányságokkal teli levelekkel válaszolgatott az újságok társkereső rovatában talált nők hirdetéseire.

1890-ben szerencsét próbált New Yorkban, és gyerekek molesztálása iránti fantáziáit is itt váltotta először valóra. Férfiprostituáltként kereste a betevőt [bocs – Scape] pár éven keresztül. Egy kliense egyszer meghívta egy viaszmúzeum orvosi kiállítására, ahol észrevette egy férfi nemi szerv preparátumát. Teljesen a hatása alá került, és innentől kezdve beteges fantáziáiban megjelent a kasztráció iránti vágy.

Anyja pár évvel később megelégelte, hogy fia harminchoz közel is nőtlen, úgyhogy bemutatta Anna Mary Hoffmannak akivel 1889-ben össze is házasodtak. A nő 9 évvel volt fiatalabb Albertnál. Házasságuk rendkívül termékeny volt, mivel Anna pár év évnyi házasságuk leforgása alatt hat gyermekkel ajándékozta meg.

Házasságát követően szobafestőként helyezkedett el. A gyerekek molesztálását viszont továbbra is folytatta. A hat év alatti fiúk voltak a célpontjai. Áldozatait a szellemileg visszamaradottak és az afroamerikaiak közül szedte, mivel úgy gondolta, hogy ezekkel a gyerekekkel kevésbé törődik a rendőrség. A festőként vállalt munkáit is úgy választotta ki, hogy csökkentse a lebukásának valószínűségét, és megkönnyítse áldozatai becserkészését. Több államban vállalt munkákat és törekedett arra, hogy feketék lakta környéken vagy legalább annak közelében legyen.

Elgondolása kétségtelenül működött, mivel mindössze egyszer zárták börtönbe 1903-ban, akkor is nagy értékű lopás miatt. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy párszor előtte feljelentették kisebb lopásokért és a nőknek küldött obszcén levelei is kiverték a biztosítékot pár önérzetesebb ifjú hölgynél.  Ezen levelek tartalmát sohasem hozták nyilvánosságra, viszont a róla könyvet író, dr. Fredric Wertham azt mondta: „ezek nem tipikus obszcén levelek voltak, amik fantáziákon és álmodozáson alapuló pótcselekvések. Ezek ajánlatok voltak, hogy kiélje a hajlamait azokkal az emberekkel, akiknek ezeket a merőben részletes javaslatait küldte.”

A börtönben töltött idő természetesen nem térítette jó útra. Szabadulása után ugyanúgy folytatta beteges üzelmeit és a nemi szervek csonkítása iránti fixációja is egyre erősebb lett. 1910-ben Delawareben dolgozott, mikor megismerkedett egy Thomas Kedden nevű férfival, akivel homoszexuális viszonyba kezdett. Kedden szellemileg visszamaradott volt és erősen befolyásolható. Fishnek nem esett nehezére a viszonyt szado-maszochista késztetései irányába terelni. 10 nappal a megismerkedésük után egy elhagyott tanyasi házba csábította Keddent. Itt megkötözte és egy két hétig tartó kínzási maratonnak vetette alá. Azt tervezte, hogy ennek a megkoronázásaként levágja a férfi péniszét, majd megöli, és megeszi. A tervének az időjárás tett keresztbe: a szokatlanul meleg idő miatt attól félt, hogy a húst nem fogja tudni sokáig tárolni, így a gyilkosság ötletét elvetette. A csonkolást szó szerint félbehagyta.  Elkezdte levágni az üvöltő férfi péniszét („Sosem fogom felfelejteni a sikolyát és azt, ahogyan rám nézett”). Félig le is vágta,  majd félvén attól, hogy ebből lényegesen komolyabb ügye lehet, meggondolta magát. Hidrogén peroxidot szórt a sebre, majd vazelinnel kente be, és gondosan bekötözte. Majd otthagyott áldozatának 10 dollárt kárpótlásul. Ahogy Fish fogalmazott: „Felültem az első hazafelé tartó vonatra. Nem hallottam többet róla, de nem is érdekelt.”

Férj és apa

A következő csapás, ami még mélyebbre taszította őrületének mélységeibe 1917-ben következett be.  A Fish család egyik szobáját egy John Strabe nevű kissé szellemileg visszamaradott férfi bérelte.  Hogy Albert távoli munkái miatti hosszú éjszakák vagy a férfi perverziói volt a fő ok, már sosem derül ki, de Anna Mary a bérlő karjaiban keresett vigaszt. Fish pedig egy szép napon arra tért haza, hogy felesége a szeretőjével kirámolta a lakást és kereket oldott. Így a férfinak egyedül kellett gondoskodnia hat gyermekéről.  Mire sikerült megbékélnie a gondolattal, felesége és annak szeretője visszatért és könyörgött Albertnek, hogy maradhassanak, mivel nincs egy hely, ahol alhatnának. Albert feleségét visszafogadta, de Straubenak  nem engedte meg, hogy átlépje a küszöböt.

Albert Fish

Pár nappal később persze, kiderült ami várható volt: Mary Anne megszegte a szabályokat. Straube a padláson rejtőzködött, a nő pedig élelmet csempészett neki, és ahogy alkalma volt fellopakodott, hogy vele tölthesse idejét. Albert észrevette és ultimátumot adott: a férfinak mennie kell. Straube pedig ment is, Mary Annenel együtt. A Fish gyerekek ekkor látták utoljára anyjukat.

Fish amúgy sem éppen acélos idegrendszerének ez a drámázás végképp betett. Hangokat kezdett hallani. Bibliai alakok szólaltak meg a fejében, és utasították, hogy tegyen meg dolgokat. Egyszer gyerekei egy szőnyegbe csavarva találtak rá. Magát csavarta be, mert Szent János erre utasította. Egyszer azt látták, hogy apjuk egyedül áll egy mező közepén felemelt kezekkel, és azt mondja „Én vagyok Krisztus.”

Ha pedig már szóba hoztuk a gyerekeket, pár szó a velük való kapcsolatáról. Vallomásakor Albert azt állította, hogy saját gyerekeit sohasem bántotta. Direkt módon talán nem is. A gyerekek vallomása viszont arról árulkodik, hogy volt néhány momentuma kapcsolatuknak ami nehezen illeszthető be egy normális családról alkotott képbe.  Bár Fish igyekezett jó apa lenni, de S/M hajlamai néha előtörtek a gyerekekkel való játék közben is.  Egyik gyereke így írta le az egyik ilyen játékot:

„Bement a szobába, ahol volt két kis bőröndje, barna bőröndök. Felvette őket, kijött a szobába és négykézlábra állt, és volt egy botja, amivel a festéket keverte.Ezt a botot odaadta egyikünknek, aztán négykézlábra állt és a hátára ültünk, egyszerre csak az egyikünk, neki háttal és feltartottuk pár ujjunkat, és neki meg kellett mondani hogy hány ujjunkat tartjuk fel. Ha eltalálta – de sosem találta el – akkor nem üthettük meg. Néha több ujjat mondott, mint amennyink egyáltalán volt. És mivel sosem találta el ilyenkor annyiszor ütöttünk rá, ahány ujjunkat felmutattuk.”

Ha pedig a gyerekek éppen nem is vettek tevékenyen részt önkínzási rítusaiban, akkor is történt pár szerencsétlen véletlen, amikor apjukra nyitottak, miközben az tűket szurkált az ágyékába vagy a körme alá, vagy éppen véresre verte magát korbácsával vagy kedvenc pingpongütő szerű szögekkel kivert eszközével.

Az egyik kínzásokhoz használt eszköz

Kannibalizmussal kapcsolatos fantáziái is teret nyertek a család életében. Néha nyers húst fogyasztott és gyerekeit is biztatta, hogy egyenek vele.

Elmeállapotának romlásával a gyermekek ellen elkövetett bűncselekményei is egyre szadistább irányt vettek. Kedvelt eszközei voltak a hentesbárd, egy csontozó kés,  egy kisebb kézifűrész és a már emlegetett szögekkel kivert ütő. A kínzás végén meg is erőszakolta őket.

Tetteivel is egyre több rizikót vállalt. 1924. július 11-én egy State Islandi  farmon észrevette nyolcéves Beatrice Kielt.  A kertben magányosan játszó kislánynak pénz ajánlott, ha vele tart az erdő szélére rebarbarát szedni. Szerencsére a kislány anyja éppen akkor nézett volna rá gyerekére, mikor az a férfi kíséretében elindult.  Egy gyerekét féltő anya elszántságát fölösleges ecsetelni, rárontott a férfira és elkergette.  Fish este visszatért a tanyára és egy melléképületben próbálta meghúzni magát éjszakára, de akkor Beatrice apja fedezte fel és néhány kerti szerszám közreműködésével rávette, hogy keressen magának másik helyet.

A Szürke ember

A következő félresikerült próbálkozása Cyril Quinn volt. Quinnt akkor már molesztálta egy ideje. A kisfiú egy barátjával játszott a lakásához közeli járdán, mikor Fish megszólította őket. Kérdezte, hogy ebédeltek-e már és miután nemleges választ kapott, beinvitálta a fiúkat. Albert a konyhában foglalatoskodott a két fiú pedig az ágyon kezdett birkózni,  aminek köszönhetően leesett a matrac. A Quinn és társa döbbenten látta, hogy a matrac alá be van készítve egy kés, egy fűrész és egy hentesbárd.  A csodálkozás rémületbe csapott és mindketten üvöltve menekültek ki a lakásból. Albert ismét hoppon maradt.  De elborult elméje ekkor már bármi áron áldozatot követelt

Július 14-én A nyolcéves Francis McDonnell a verandájukon játszott, miközben anyja a testvérét szoptatta.  Egy idősebb bajuszos férfi tűnt fel az utcán, aki különös viselkedésével felkeltette az anya figyelmét.  „Végigsétált az utcán, közben motyogott magában és furcsa mozdulatokat tett a kezével. Sosem fogom elfeledni azokat a kezeket. Beleborzongtam, amikor rájuk néztem… ahogyan összeszorította és kitárta, összeszorította és kitárta, összeszorította és kitárta. Láttam, hogy Francis és a többiek irányába néz.  Láttam a dús ősz haját, lelógó bajuszát.  Minden fakónak és szürkének tűnt rajta.”

A szürke ember Fish volt, aki késő délután  visszatért, amikor Francis már négy kis barátjával játszott. Magához hívta a kisfiút, a többiek pedig folyatták a labdázást. Pár perccel később mindketten eltűntek és bár a szomszédok látták a fiút és az öregembert a közeli erdő irányában sétálni, nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget, így Francis eltűnése csak vacsoraidőben derült ki.

A fiú rendőrtiszt apja vezette a keresést. Rövid idő alatt meg is találták a holttestet egy fára akasztva.  A fiúnak letépték a ruháját, brutálisan bántalmazták, megerőszakolták, majd megfojtották a saját nadrágtartójával.  Kiterjedt vágások voltak a hasán és a lábain, a bal lábán a belső combjáról szinte letépték a húst. A sérülései olyan durvák voltak, hogy a rendőrség kételkedett abban hogy egy törékeny öregember fizikailag képes lenne ilyenek okozására. Fish pár évvel későbbi elfogása után vallomásában tagadta, hogy köze van az esethez, de később bevallotta, hogy kasztrálni akarta a fiút, csak zajt hallott és inkább menekülőre fogta.

Hiába a médiavisszhang és a  tanúk sokasága, a „Szürke Embert” nem sikerült kézre keríteni.

A feltételezett következő áldozata az ötéves Emma Richardson volt. A kislány 1926. október 5-én tűnt el, és teste nem került elő. Fisht kapcsolatba hozták a bűnténnyel, de bizonyítékok hiányában nem tudták megvádolni.

Ugyanígy kapcsolatba hozták a 12 éves Yetta Abramovitz halálával, akit egy 5 emeletes bronxi ház tetején találták meg félholtra verve. A kislány a kórházba szállítás után röviddel elhunyt. Az ügyre állított 20 fős rendőrségi különítménynek mindössze annyit sikerült kiderítenie hogy a tettes feltételezhetően egy „magas fiatalember”  aki a környéken megpróbált fiatal lányokat magával csábítani.

A Mumus

A következő áldozat, akinek a halálát sikerült rábizonyítani a négyéves Bill Gaffney volt. 1927 február 11-én  Bill a lakásuk előtti folyosón játszott a hároméves szomszéd kisfiúval, akit szintén Billnek hívtak. Egy 12 éves szomszéd volt megbízva azzal, hogy néha nézzen a fiúkra. A srác le is ült a kicsik közé, de aztán úgy hallotta, hogy a szintén rábízott csecsemőkorú húga felsír bent és ezért visszament a lakásba elaltatni. Pár perc múlva visszatért, de akkor már csak a két Billy hűlt helyét találta. Elrohant a fiatalabb Billy apjához, aki azonnal a fiúk keresésére indult, és nem sokkal később meg is találta fiát az épület legfelső emeletén. Mikor megkérdezte, hogy hol a barátja, a kisfiú azt felelte:

„A mumus elvitte”.

Természetesen értesítették a rendőrséget, akik felállítottak egy osztagot a kisfiú keresésére. A hároméves fiú magyarázatát a mumussal nem vették figyelembe. Azt gyanították, hogy Bill Gaffney elkóborolt és talán eltévedt, rosszabb esetben baleset érte valamelyik közeli gyártelepen.  Mivel pár háztömbnyire folyt a Gowanus csatorna, így a keresést kiterjesztették erre is, de a kisfiú nyomát nem lelték.

Végül valakinek eszébe jutott, hogy kikérdezze a kis szemtanút is. A Billy pedig elmesélte, hogy a mumus egy magas, vékony öreg bácsi, ősz hajjal és nagy bajusszal. Viszont egy hároméves gyerek szavait érthetően fenntartásokkal kezelték, az pedig végképp nem jutott eszébe senkinek, hogy összefüggésbe hozza a három évvel azelőtti Francis McDonell halálának esetével.

Grace Budd becserkészése

Következő áldozatának egy újsághirdetésen keresztül férkőzött a közelébe.  Egy Edward Budd nevű fiatalember megelégelte, hogy szüleivel és négy kisebb testvérével kell nyomorognia egy lepusztult belvárosi bérházban.  Egy hirdetést adott fel a New York World című helyi lap 1928 május 25-i számában:

„18 éves fiatalember munkát vállalna a megyében. Edward Budd, 406 West 15. utca”.

Ezt követő hétfőn csengettek. Edward anyja Delia ment ajtót nyitni. A küszöbön egy kedves arcú ősz öregember állt, tekintélyes méretű bajusszal…

Fish Frank Howardként mutatkozott be.  Mivel Edward éppen nem tartózkodott otthon, Delia hellyel kínálta a férfi a nappaliban és készített neki egy csésze teát. Várakozás közben Fish előadta a történetét: belsőépítészként kereste a kenyerét, majd az addig félretett pénzéből vett egy farmot Farmingdaleben, ahová visszavonult hat gyermekével, miután a felesége elhagyta.

A gyerekei valamint egy svéd szakács és öt bérmunkás segítségével a farmot virágzó vállalkozássá alakította. De az egyik munkása el fog költözni, és szüksége van egy keménykötésű fiatalemberre, aki segítségükre lesz a több száz csirke és fél tucat fejőstehén gondozásába.

A mondókájának végére Edward is megérkezett. Mr. Howard kétségeit fejezte ki, hogy az éppen kamaszkorúnak látszó férfi képes lesz elvégezni a munkát, de a fiú annyira győzködte azzal, hogy méretei ellenére hatalmas a munkabírása, hogy végül beadta a derekát. Az öreg 15 dolláros heti bért ígért, amitől Edward annyira fellelkesült, hogy beprotezsálta legjobb barátját Williet is.

Mr. Howard azzal az ígérettel hagyta ott a házat, hogy következő szombaton, június másodikán, a két munkásáért jön. A Budd családdal madarat lehetett volna fogatni: nemcsak hogy ilyen gyorsan válaszoltak a hirdetésre, de jó bérezés mellett fiuk kiszabadulhatott a fojtogató városból és ennek tetejébe még egy kedvesnek látszó öregúr lesz a munkaadója.

Elérkezett a szombat, Mr. Howard viszont nem jött el, de küldött egy kézzel írt üzenetet, amiben elnézést kért amiatt, hogy nem tudta tartani a megállapodásukat, de váratlan problémái adódtak, ami miatt csak a következő nap reggelén fogja tudni felkeresni őket.

Másnap reggel megjelent, és hozott magával epret és egy edényben krémsajtot, amiről azt állította hogy a farmjáról származtak

Delia meggyőzte, hogy maradjon ebédre, és végre férjének is lesz végre alkalma pár szót váltania fia új munkaadójával.  A beszélgetés kimondottan boldoggá tette Albert Buddot: Mr. Howard mesélt neki a 80 ezer négyzetméteres birtokról, a kedves munkásairól és a vidéki élet egyszerűségéről és szépségéről. Az apa kicsit gyanúsnak találta az öreg kopottas ruházatát, de gyanúját elaltatta megnyerő stílusa.

Amint leültek az ebédhez, megjelent a tízéves Gracie, a család legfiatalabb tagja, legszebb templomba járó ruhájában, miközben egy dalt dúdolt. Azonnal magára vonta az öreg figyelmét.

Grace Budd

Az ebéd végeztével,Mr. Howard ígéretet tett, hogy este visszajön Edwardért. Majd megkérdezte Grace-t, hogy nincs-e kedve elmennie vele az unokaöccse szülinapi partijára. Grace pedig örömmel igent mondott. Anyja kicsit vacillált, hogy elengedje-e de az apja ekkor azt mondta: hadd menjen ez a szegény gyerek, úgy sincs része túl sok mulatságban.  Így Delia felsegítette lányára legszebb kabátját, majd Mr. Howardal kimentek az ajtón, és belevesztek az utca forgatagába. Ekkor látták utoljára

Mikor este sem a férfi, sem Gracie nem jelentkezett,  egyértelművé vált, hogy baj van. Az átaggódott éjszaka utáni reggelen Edward rohant a rendőrségre, ahol kiderítették, hogy a kapott cím fiktív, a  Frank Howard egy kitalált név, a farmingdalei farm pedig nem létezik. A családdal átnézették az összes szóba jöhető gyanúsított fényképét, az összes környékbeli gyerekmolesztálóét és elmebetegét, de Fish nem volt közöttük. Húsznál több detektívet állítottak az ügyre és ezernyi szórólapot nyomtattak a férfi és a kislány személyleírásával, de egyik próbálkozás sem vezetett  Grace nyomára. Előállítottak viszont gyanúsítottat  Charles Edward Pope személyében. A 66 éves Pope-ot  felesége ajánlotta a hatóság figyelmébe, és 108 napot töltött börtönben a letartóztatásától a tárgyalásáig, amin ártatlannak találták. December 22-én helyezték szabadlábra, úgyhogy megkockáztatom, kedves feleségének békés és boldog karácsonyi ünnepekben lehetett része.

Fish eközben élte tovább életét. Bár jogilag nem vált el előző feleségétől, mégis újraházasodott 1930. február 6-án.  Az Estella Wilcoxszal kötött frigy nem volt éppen hosszú életűnek mondható. Egy héttel később elváltak egy feljelentésnek köszönhetően. A feljelentést egy nő tette, akinek a munkát kereső hirdetésére Fish a maga visszataszító stílusában válaszolt.  Az ügy következménye az lett hogy Albertet beutalták a Bellevue elmegyógyintézetbe.

Kiszabadulván a zárt osztályról folytatta beteges üzelmeit. Az ezt követő két évben több gyerek halálát és eltűnését kötik a nevéhez, noha rábizonyítani egyiket sem sikerült.

  1. július 13. – Emil Aaling (4)
  2. május 2. – Robin Jane Liu (6)
  3. február 15. – Mary Ellen O’Connor (16)
  4. december 15. – Benjamin Collings (17)

Az utolsó levél

A postás egy névtelen levelet hozott a Budd családnak 1934. novemberében. A küldeményt Gracie anyja, Delia vette át, majd pár sor elolvasása után sokkos állapotban rohantak a rendőrségre.

⦿ Albert Fish a Budd családnak írt levele

„Kedves, Mrs. Budd!

1984-ben egy barátom matrózként hajózott a Tacoma gőzösön John Davis kapitány alatt. San Franciscó-ból a Kínába, Hong Kongba hajóztak. Mikor megérkeztek, két társával partra szálltak, és berúgtak.  Mire visszatértek, a hajó már elment.

Abban az időben éhínség tombolt Kínában. Egy fontnyi hús ára 1-3 dollár volt. A legszegényebbek annyira szenvedtek ettől, hogy a 12 év alatti gyerekeiket eladták ételnek, csak hogy a többieket megmentsék az éhezéstől.  A 14 alatti fiúk és lányok nem voltak biztonságban az utcákon.  Bárki bemehetett egy üzletbe és rendelhetett steaket, rizses húst vagy adag pörköltet. Elővették egy fiú vagy lány csupasz testrészét és csak rá kellett mutatni, hogy melyik részét vágják ki belőle. A fiú vagy lány hátsója, ami legfinomabb része volt a testnek borjúszeletként volt árazva, és ez hozta a legtöbb bevételt.

John olyan sokáig maradt itt, hogy megszokta az emberhús ízét. Visszatérvén New Yorkba elrabolt két fiút – az egyik 7 a másik 11 éves volt. Hazavitte őket, meztelenre vetkőztette, kikötötte őket a fürdőszobában és elégetett mindent, amit viseltek. Minden nap és éjjel párszor megverte őket – megkínozta –, hogy a húsuk finom és omlós legyen.

Elsőnek a 11 éves fiút ölte meg, mivel neki volt a dagadtabb feneke és persze az övén volt a több hús is. A testének minden része meg lett főzve és el lett fogyasztva kivéve a fejét, a csontjait és a beleit.  Megsütötte roston a sütőben (az egész popóját), megfőzte, kisütötte olajban, párolta. A kisebb fiú volt a következő, akinek ugyanez lett a sorsa. Akkoriban a Keleti  409.-ben laktam a 100. utcában. Olyan sokszor mondogatta, hogy milyen finom az emberhús hogy a fejembe vettem, hogy megkóstolom.

1928 június 3-án Kegyedet a Nyugati 406 15. utcájába hívtam és vittem magammal sajtot és epret. Megebédeltünk. Grace az ölemben ült és megpuszilt. Akkor merült fel bennem, hogy megeszem.

Azt mondtam, hogy egy összejövetelre vinném, ön pedig igent mondott és elengedte velem.  Egy elhagyott házba vittem Westchesterben, amit előzőleg már kiválasztottam. Ott azt mondtam neki, maradjon kint. Vadvirágokat szedett. Felmentem az emeletre és levetettem az összes ruhám.  Tudtam, hogy ha nem teszem, akkor beszennyeződnének a vérével.

Mikor mindezzel végeztem, az ablakhoz mentem és behívtam.  Ezután elbújtam egy szekrényben, amíg be nem lépett a szobába. Mikor meglátta, hogy mezítelen vagyok, sírni kezdett, és megpróbált leszaladni a lépcsőn. Megragadtam, mire azt mondta, megmond a mamájának.

Először meztelenre vetkőztettem. Mennyire kapálózott, karmolt és harapott.  Megfojtottam, majd kis darabokra vágtam, hogy a húst hazavihessem, megfőzhessem és megehessem.  Az az édes zsenge popsija meg lett sütve a sütőben.  9 napba telt, amíg megettem az egész testét. Nem basztam meg, bár megtehettem volna, ha akarom.  Szűzen halt meg.”

A rendőrségen megvizsgálták a levelet. Noha a levél igazságtartalma nem ellenőrizhető, de Fish grafomán hajlamainak engedvén elkövetett vele egy hibát, ami végül az elfogásához vezetett.

A borítékon szerepelt egy rövidítés: N.Y.P.C.B.A.. A mi egy New York-i céghez vezetett. A társaság gondnoka elismerte, hogy az irodaszerek egy részét hazavitte, és korábbi költözésénél a lakásban hagyta. Megadta a rendőröknek a címet. A hatóságok ellátogattak az 52. utca alatti címre, de ház tulajdonosnője közölte velük hogy Fish pár nappal korábban kijelentkezett. De a látogatás nem volt hiábavaló: a nő elmondta a rendőröknek hogy bérlőjének fia pénzt hagyott nála és megkérte hogy ha apja visszatér adja át neki.  A nyomozóknak nem volt más dolguk mint várni és figyelni a házat.

Fish pedig megjelent. A nyomozást William F. King odalépett hozzá, bemutatkozott és megkérte, hogy fáradjon be vele a kapitányságra. A férfi beleegyezett, majd előrántott egy borotvát, de a nyomozó gond nélkül lefegyverezte.

A kihallgatás

Megkezdődött a kihallgatás és az információgyűjtés. Plakátokra nyomtatták az arcát melyeken kérték a lakosságot, hogy ha valaki rendelkezik még információval valamilyen hozzá kapcsolható bűntényről, az jelezze a hatóságoknál.

Először Grace Budd estéről kérdezték az öregembert, aki nem is tagadta a gyilkosságot.  Állítása szerint első kiszemeltje Edward Budd volt, de amint meglátta Graciet úgy érezte hogy meg kell ennie. Vallomásában továbbra is azt állította hogy szexuálisan nem zaklatta a kislányt, de miközben fojtogatta  többször orgazmusa volt. Mikor a King detektív megkérdezte, hogy mi késztette arra, hogy ilyen borzalmas tettet vigyen véghez, Fish azt mondta:

„Tudja, erre nem tudok válaszolni.”

Arra a kérdésre sem kaptak magyarázatot hogy mi vitte rá, hogy megírja a lebukásához vezető levelet. „Tudják, rögeszmésen írogatok”

A kihallgatás végeztével  behívták szembesítésre Edward Buddot és apját. Edward amint meglátta Fisht azonnal rátámadt:

“Vén rohadék! Maga mocskos gazember!”

Aztán meglepetten megtorpant, mert Fish semmilyen érzelmet nem mutatott:

“Nem tudod, hogy ki vagyok?”

“Ön Mr. Budd” – válaszolta Fish.

“És maga az az öregember akit vendégül láttunk hogy aztán elvegye tőlünk a kicsi lányunk!” – Aztán, könnyek között tört ki.

Grace Budd szülei

Az eset elég nagy hírverést kapott: Fish képe országszerte az újságok címlapjára került. Nem sokára jelentkezett egy villamosvezető, akinek bevillant egy régi emlék. 1927. február 11-én látta Fisht, amint egy folyamatosan síró kisfiút próbál csitítani a villamosán. Ezzel a tanúvallomással már sikerült összekötni Bill Gaffney eltűnésének ügyével.

Fish pedig bevallott mindent:

⦿ Részlet Fish vallomásából

A Riker Avenuei szemétdombokhoz vittem. Van ott egy magányosan álló ház nem messze attól, ahová vittem. Odavittem a fiút. Meztelenre vetkőztettem és összekötöttem a kezét és a lábát, és betömtem a száját egy darab mocskos ronggyal, amit a szemétből szedtem. Azután elégettem a ruháit. A cipőjét a szemétre vetettem. Azután visszasétáltam, és elcsíptem egy villamost az 59. utcáig és hajnali 2 órakor hazasétáltam innen. Másnap délután 2 órakor magamhoz vettem az eszközöket, a jó nehéz kilenc farkú macskát. Saját gyártású volt. Rövid markolattal. Egy övemet félbevágtam, a két felét hat részre hasítottam körülbelül 8 inch hosszúságúra. Addig ostoroztam a csupasz hátsóját amíg vér nem serkent a lábából. Levágtam a füleit, orrát és felvágtam a száját fültől fülig. Kinyomtam a szemeit. Akkor már halott volt. Belemártottam a kést a hasába és a testét a számhoz tartottam, és megittam a vérét. Felvettem négy ócska krumplis zsákot, és összeszedtem egy kupacnyi követ. Aztán felvágtam a fiút. Volt nálam egy utazótáska. Az orrát a füleit és pár szeletet a hasából beletettem ebbe a táskába. Aztán kettévágtam középen a testét. Kicsivel a köldöke alatt. Aztán levágtam a lábait vagy két inchcsel a hátsója alatt.  Betettem az utazótáskába sok papírral együtt. Levágtam a fejét, lábfejét, karjait és a lábát a térde alatt.  Ezeket a zsákokba raktam, amikbe köveket raktam súlynak, bekötöttem a szájukat, és bedobtam őket azokba a nyálkás vizű tócsákba, amiket a North Beach-i út mentén lehet látni végig.  Hazamentem a  húsommal.  Nálam volt a testének eleje, amit a legjobban kedveltem.  A mogyorói és a fütyije és az az édes kis zsíros hátsója nálam volt  hogy megsüssem a sütőben és megegyem.  Pörköltet csináltam az orrából, füléből az arca egy részéből és a hasának egy darabjából.  Tettem bele hagymát, répát, fehérrépát, zellert sót és borsot.  Finom volt. Aztán szétválasztottam a farpofáit levágtam a mogyoróit és a fütyijét és először is megmostam.  Szalonnacsíkokat raktam mindkét farpofára és a sütőbe tettem. Aztán fogtam négy hagymát ésmiután a hús sült vagy negyed órát  öntöttem rá egy pint vizet hogy szaftos legyen és beleraktam a hagymákat.  Bizonyos időközönként meglocsoltam a hátsóját egy fa kanállal. Így a hús finom szaftos lett.  Két óra alatt szép barna lett és át is sült. Sosem ettem még olyan sült pulykát ami annyira ízlett volna mint az az édes kis zsíros hátsó.  Minden porcikáját befaltam négy nap alatt. A kis mogyorói édesek  voltak  mint a méz, de a fütyijét nem tudtam elrágni. Így a vécébe dobtam

Pár nappal később jelentkezett egy state islandi férfi aki Fishben vélte felismerni azt az embert, aki megpróbálta nyolcéves lányát az erdőbe csalni nem messze attól a helytől, ahol Francis McDonell megcsonkított tetemét megtalálták. Fish eleinte tagadott mindent, de később beismerte azt a gyilkosságot is. A „Szürke Ember” rejtélye megoldódott.

A körülményekre való tekintettel az ügy kivizsgálásába bevontak egy pszichológust is dr. Fredric Wertham személyében, aki tapasztalatait a „The Show of Violence” című könyvében írta meg.

Első találkozásukkor Fish egy udvarias és  kedves öregúr benyomását keltette az orvosban, aki úgy fogalmazott: „ha szükségük lenne valakire, akire rábízhatják a gyereküket, ő lenne akit megkérnének.”

Aztán elkezdett beszélni, és ez a kép megváltozott.

Nem különösebben vágyom arra, hogy tovább éljek. Nem különösebben vágyom arra sem, hogy megöljenek. Ez teljesen közömbös számomra.  Nem hiszem, hogy jól vagyok.

Az orvos lassan elnyerte bizalmát, Fish pedig belekezdett élettörténete mesélésébe, a rokonságában előforduló elmebetegségektől kezdve a titkos perverzióin át. Nyíltan beszélt mazochista hajlamainak kiéléséről és áldozatai kínzásáról.

Mikor arról beszélt, hogy néha tűket szurkált ágyékába, de néha egy-egy olyan mélyre került, hogy már képtelen volt kihúzni dr. Wertham kételkedni kezdett a hallottakban, és röntgenre küldte a férfit.

A röntgenfelvétel Fish medencéjéről

Miután a felvételek megérkeztek, és láthatóvá vált a férfi medencetájékán valóban 29 tű van beszúrva, már nem kételkedett többé azokban a történetekben myelkben Fish arról mesélt, hogy hogy korbácsolta magát véresre, vagy hogy alkohollal átitatott rongyokat helyezett fel végbelébe, aztán meggyújtotta.

Dr. Wertham egyedülállónak tartotta Fish esetét a kriminálpszichológiában. Ahogyan  megfogalmazta a „Gyerekek, különösen a fiúk elleni szado-mazochizmusnak vezető szerepe van a szexuálisan regresszív fejlődésében.”

Fish egyszer azt mondta a doktornak: „Mindig munkált bennem egyfajta vágy, hogy fájdalmat okozzak másoknak, és hogy mások fájdalmat okozzanak nekem. Úgy tűnt, élvezek mindent, ami fájdalommal jár. „

A vallási megszállottságából táplálkozó hallucinációi 55 éves korában jelentkeztek. Az orvos véleménye az volt, hogy a kisfiúk kasztrálásával és megölésével a bibliai Ábrahám történetébe képzelte magát. Fish ezt alátámasztandó sokszor idézett mondatokat, amikben keveredtek a bibliai idézetek és saját elborult elméjének gondolatai.

„Boldogok, akiknek utódaikat elragadák és azoknak fejét kövekhez csapkodák.”

Fish többször utalt rá, hogy ha cselekedetei valóban rosszak lettek volna, akkor Isten vagy angyalai közbeléptek volna, hogy megakadályozzák. mint ahogyan Ábrahámot is megakadályozták, hogy feláldozza fiát Izsákot.

A tárgyalás

Tárgyalása 1935 március 11-én kezdődött. A bíró Frederick P. Close volt. A védelmet James Dempsey képviselte, a vádat Elbert F. Gallagher.

A védelem támadta a Bellevue intézet 5 évvel korábbi szakvéleményét, ami Fisht beszámíthatónak nyilvánította. Megpróbálta zavarodott embernek beállítani a férfit, akinek terhelt genetikai hagyatékán felül még a festőként elszenvedett ólommérgezésből adódó agykárosodás is rontott elmeállapotán. A beszámíthatatlanságából adódóan pedig képtelen volt különbséget tenni jó és rossz között. Ennek alátámasztására szado-mazochista és egyéb perverzióit állította szembe azzal, hogy hat gyermekét képes volt jó apaként felnevelni. Ebben segítségükre volt dr. Wertham szakvéleménye, aki egy szélsőségesen infantilis személyiségű  embert írt le, aki paranoid pszichózisban szenved.

A vádat ezzel szemben arra építették, hogy hajlott kora ellenére meglehetősen jó memóriával és kognitív képességekkel rendelkezik, és igen is képes volt felmérni tetteinek következményeit. Nem beteg, hanem csak egy perverz kéjenc, aki nem volt képes meghúzni a határt. Egy szakértőjük odáig ment, hogy az ügyvéd mazochizmust firtató kérdésére azt válaszolta, hogy „Ez nem mazochizmus.  Egyszerűen csak bűntette magát a szexuális kielégülése végett.”

A tárgyalás bővelkedett a hatásvadász momentumokban is. Egyszer még Gracie maradványait is bevitték a tárgyalóterembe, hogy koponyáját megmutassák az összegyűlteknek.

Gracie Budd koponyáját maradványaitól távol, elkülönítve találták meg

Bizonyára az a párbeszéd is a tárgyalás egyik csúcspontja lehetett, mikor a védelem Fish széklettel való játszadozásaival akarta alátámasztani az elmebaj meglétét, ami kissé más irányba sült el.

A védelmet képviselő Dempsey megkérdezte a vád egyik szakértőjétől, aki a Bellevuei kórházban dolgozott pszichiáterként:

“Kérem, mondja meg, hány esetben találkozott olyan emberrel aki emberi székletet evett!”

A szakértő pedig azt a váratlan választ adta teljesen nyugodt hangnemben:

“Tudok pár személyről, akik társadalmunk prominens tagjai, mindnyájan ismerjük őket, és feltétként használják a salátájukhoz.”

A tárgyalás tíz napon keresztül tartott, a végén Fisht villamosszék általi halálra ítélték.  Az ítéletet január 16-án hajtották végre a Sing Singben. 11:06-kor sétált be a szobába és a beszámolók szerint Fish segített felhelyezni az elektródákat hóhérjának. Utolsó szavai ezek voltak:

„Még csak azt sem tudom, miért vagyok itt.”

3 perc múlva halott volt. Kivégzésével kapcsolatban két morbid szóbeszéd kapott szárnyra.

Az egyik amiatt volt, mivel kétszer kellett sokkolni: a pletyka szerint amiatt, mivel az ágyékában lévő tűk zárlatot okoztak.

A másik arról szólt, hogy kivégzésekor a szexuális izgalom félreérthetetlen jelei látszottak rajta.

Mindkét pletykát cáfolták

A börtönben töltött ideje alatt engedélyt kapott, hogy megírja visszaemlékezéseit, amit a terv szerint újságírók kaptak volna meg az iratot.

A kivégzése előtt átnyújtotta ezeket az írásokat ügyvédjének, aki viszont nem volt hajlandó kiadni őket. Azt mondta róluk:

„Sohasem fogom megmutatni senkinek. Ezt a legvisszataszítóbb ocsmányságok füzére, amit valaha is olvastam.”

 

en.wikipedia.org
criminalminds.fandom.com
allthatsinteresting.com
www.thoughtco.com
murderpedia.org
serialkillershop.com
www.researchgate.net
www.news.com
thoughtcatalog.com

ScapeGoat

-

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.