A viktoriánus tapéta, amely sok ember életét követelte

Az élénken színezett tapéták bizony nagyon népszerűek voltak a viktoriánusok körében, és bizony rengeteg ember halálát okozták.

1862. április harmadikán Dr.Thomas Ortont London keleti részébe hívták egy nagyon beteg kislányhoz,  a hároméves, Ann Amelia Turnerhez. A szülők teljesen elkeseredtek, mivel már három gyereküket veszítették el egy különös betegség miatt, és rettegtek, hogy Amelia lesz a következő. Az első három gyereküket hetek leforgása alatt veszítették el, a helyi orvos diftériát állapított meg. Orton megérkezésekor Amelia képtelen volt nyelni és nagyon bágyadt volt. A szomszédok is pánikoltak, de érdekes módon a betegség csak a családot érintette. Az orvos egyre kevésbé értette a diagnózist, ezért gondosan leírta a család életkörülményeit, mielőtt lement. Érdekes módon Turnerék háza teljesen tiszta volt, jól szellőzött. Még a vízkészletet is ellenőrizte, és semmit sem talált, ami veszélyeztetné az életet. Az egyetlen dolog, ami felkeltette az érdeklődését az a zöld tapéta volt Turnerék hálójában.  Hamarosan kiderült, hogy bizony ez a tapéta képes meggyilkolni bárkit, hiszen a viktoriánusok réz-arzénnal kezelték azt az élénk zöld szín elérése érdekében.

Sajnos hónapokon belül meghalt Ann Amelia is, de Orton boncolást kért, amelyből egyértelműen kiderült, hogy arzénmérgezésről volt szó. Megállapították, hogy nem is kell az arzénos-tapétás szobában aludni, hogy elérje a gyilkos hatást: két gyerek csupán attól fertőződött meg, hogy a könyvtárban játszottak.
Minden bizonyíték ellenére a bíróság természetes halált állapított meg a gyerekeknél, ami később nagy felháborodást váltott ki, és hamarosan kampányt indítottak a gyilkos tapéták ellen. Természetesen más családoknál is előfordultak hasonló esetek, sokan vidékre is költöztek egy időre, ahol a tünetek azonnal elmúltak, de visszatértek, ahogy visszaköltöztek. Valahol úgy döntöttek, hogy eltávolítják a tapétákat azonban ez a művelet is igen veszélyesnek bizonyult, hiszen a közvetlen kapcsolat fulladásos tüneteket okozott.

Az arzénos tapéta eredete 1778-ra nyúlik vissza, amikor is egy svéd kémikus, Carl Scheele először használta az arzénos-rezes anyagot, hogy elérje ezt a különleges zöld színt, amely aztán sokakat teljesen elvarázsolt. Ennek ellenére nem az összes zöld festék tartalmazott arzént, csak az ún. Scheele zöld. Ezek a különös színek hamar elérték Angliát is és Európa más részeit.
Az első arzénmentes tapétát 1859-ben gyártották le, amely aztán a legnagyobb népszerűségnek örvendett. Manapság már elképesztőnek hangzik, hogy a viktoriánusok képesek voltak arzénnal színezni, azonban akkoriban ez általánosságnak számított. Még a zöldségeket is képesek voltak arzénnal kezelni. 1879-ben azonban pánikot okozott, amikor kiderült, hogy a bélyegeket is arzénos festékkel színezték (később még az arzénos sör is megérkezett). 1903-ban vége lett az arzénos italok és ételek fogyasztásának, de a tapéta továbbra sem volt tiltott, azonban szerencsére hamarosan kikopott a divatból. Szerencsére manapság már nem igazán van olyan háztartás Angliában, ahol lehetne ilyet találni.

forrás: Telegraph

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.