A véres villa

Nem is kell messzire mennünk, hogy megismerjük a véres villát, amely Észak-Olaszországban, Cortenova hegyei között található. A borzongató házban bizony rengeteg tragédia bújik meg.

A Villa de Vecchi-t a Vörös Házként is ismerik. A Boszorkányház vagy Szellemház most elhagyatottan áll, az idők folyamán rengetegen rongálták, jelölték meg. Azonban a helyszín nem volt mindig elhagyatott, nyári lakként szolgált Felix de Vecchi grófnak és családjának.

Vecchi gróf tiszteletreméltó háborús hős volt, emellett festő és felfedező, aki fontos szerepet játszott Milánó felszabadításában az osztrákok elnyomása alól a tizenkilencedik században.

Fiatalabb éveiben a férfi rengeteget utazott a Közel-Keletre, Egyiptomba és Indiába is, majd könyvet is adott ki, amelyben ezen tapasztalatait írta le. A gróf 1844-ben vette feleségül Carolina Franchetti di Pontét, így ketten indultak el felfedezéseikre. Mire visszatértek a friss házasok Milánóba, addigra szinte hírességek lettek.

1854-ben a gróf felkérte Alessandro Sidioli építészt, hogy nyári házat építsen neki, amelyet keleti utazásai inspiráltak. A házba minden modern dolgot behalmoztak. Volt benne meleg víz, belső vízcsövek, étellift, odakint pedig csodálatos szökőkút. A házat freskókkal díszítették, hatalmas zongorát és kandallókat is tartalmazott. Sajnos Alessandro Sidioli meghalt mielőtt befejezhette volna az épületet. Itt kezdődik a Véres Villa legendája.

A pletykák szerint a de Vecchi család számos boldog nyarat töltött el a villában, de mindennek egyetlen éjjel vetett véget 1862-ben, amikor a gróf éppen nem volt otthon. A legenda szerint a gróf arra tért haza, hogy feleségét brutálisan meggyilkolták, arcát elcsúfították, a lánya pedig eltűnt.

Annak ellenére, hogy a gróf mindent megtette, hogy megtalálja a lányát, sosem találták meg újra. Emiatt a férfi egy évvel később önkezével vetett véget az életének. Sokan úgy gondolják, hogy mindezzel Milánóért állhattak bosszút az osztrákok, de senkit sem tartóztattak le a bűnért, a mai napig homály fedi a bűncselekményt.

A villa így a gróf testvéréé lett, Biagóé, és a család tulajdona is maradt egészen a második világháború kitörésééig. A hatvanas évekig pedig számos arisztokrata család birtokában volt.

Talán a leghíresebb látogatója a villának Alistair Crowley volt, aki hosszabb ideig maradt a húszas években. A legenda szerint a házban egyre több sátánista rítust hajtottak végre, és ez a rossz energia tapadt meg a falak között. A helyiek szerint sokszor lehet hallani, ahogy a zongora játékát a csendes éjjeleken a házból.

Azonban a valóság ennél sokkal kevésbé félelmetes. A gróf régebben azért vette meg a Vörös Ház épületét, hogy termálvízből legyen haszna, amely a ház közelében volt található, de már özvegy volt, amikor felbérelte Alessandro Sidiolit.

A korai 1860-as évekre a gróf komolyan beteg lett, ezért utolsó hónapjait Milánóban töltötte, ott festett és a gyerekeire vigyázott. A férfi Milanóban halt meg negyvenes évesen. Vagyonát és tulajdonát két kisgyerekére és testvérére Biagóra hagyta.

Az igaz történet persze nem állította le a szellemtörténetre vágyókat, és továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a házban iszonyatos dolgok történnek. A házból már régen eltűntek az ablakok, az anyatermészet visszavette felette az irányítást. A ház továbbra is megtekinthető.

forrás: VintageNews

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: