A szellemjárta kisállatbolt

A Shrewsbury boltot Worcesterben, Massachusetts államban találhatjuk meg. A helyre rengeteg vásárló tér be, hiszen egy pláza is található a közelben. Most a boltvezető számolt be arról, hogy bizony a kisállatkereskedésben kísértetek laknak. 

– Honnan tudod, hogy Frednek hívják? – kérdeztem. A csapatom egyik tagja előrelépett. Egy csinos, fiatal szőke lány hatalmas mosollyal. A lány már sok éve a cégnek dolgozott, ezért mindent tudott a háttérben futó eseményekről.
– Gyere velem és megmutatom – mondta. Követtem Carrie-t a bolt hátuljába, megosztva a figyelmemet a vásárlók és a kíváncsiságom között.
A bolt hosszú és keskeny volt, leginkább egy bowling-helyre emlékezettett. Az alacsony plafonokon barna vízfoltok éktelenkedtek, úgy festett, hogy már rengetegszer újrafestették, de a festék továbbra is lepattogzott. Egyenesen a mellékhelyiségbe mentünk, amelyet sötétzöldre festette. A kis helyiség leginkább egy szekrényre emlékeztetett. Néhányan csillogós matricákat ragasztottak a falra, amely a tengeri élővilág szerette volna feltárni.
– Amikor kifestettünk, akkor ez tűnt fel – mondta, és egy falon lévő mondatra mutatott.
“Fred itt járt.”
A mondatra bámultam, és próbáltam kideríteni, hogy mit is akar mondani nekem. Egyértelmű volt, hogy valaki belevéste a szavakat a friss festékben.
– Valaki nem belevéstek? – kérdeztem az egyértelműt, mire a lány elmosolyodott.
– Először mi is erre gondoltunk, amikor megláttuk, de újrafestettük és újra és újra megjelent.
Biztos nagyon elképedt pillantással nézhettem rá.
– Mi furcsának találjuk, de persze át is üthetett a festékrétegeken.
Abban a pillanatban valaki a kasszához hívott, így nem tudtam tovább folytatni a beszélgetést. De pár nappal később újabb furcsaság történt.
Sokszor dolgoztunk éjjelente. Egy ilyen nagy bolttal kapcsolatban lehetetlen nyitvatartási időben elvégezni az összes teendőt. Hatalmas kávékkal felszerelkezve kezdtünk neki az éjjeli műszaknak. Hosszú órányi pakolás után szünetet kellett tartanunk, amikor halkan ücsörögtem hirtelen furcsa hang törte meg a csendet. Úgy hangozott, mint egy szívdobbanás. Mindenki megállt, és a plafonra nézett.
 – Mi a fene volt ez? – kérdeztem. Carrie felnevetett.
– Csak Fred.
– Nem lehet – mondtam, és felugrottam a zsákról. Azonnal az irodába mentem, hogy megnéztem a hátsó részeket, ott tartottuk az MP3-lejátszót is, amely nappal a zenét szolgáltatta. Természetesen éjjelre kikapcsoltuk. Midnen teljesen normálisnak tűnt, mire visszaértem a helyemre, addigra a hangok is elhallgattak.
– Ez sűrűn előfordul? – kérdeztem.
– Csak éjjelente – válaszolta az egyik alkalmazott.
haunted-pet-store
A bolt régi volt, ezért úgy gondoltam, hogy biztos valami elektromos probléma lehet, ennek ellenére nem tudtam megmagyarázni a szívdobogás-szerű hangokat.
Egy másik nap az automata ajtó magától tárult fel. Nem értettem, hogy hogyan is indulhatott be az érzékelő. Egy másik dolgozó egy vállrántással elintézte, mely szerint ez is csak Fred lehetett. Amióta elkezdtem a munkát, mindannyian próbáltak meggyőzni arról, hogy a bolt kísértetjárta.
Az automata-ajtó továbbra is folytatta a furcsa jelenséget. Úgy festett, hogy ezzel a problémával csak én foglalkoztam, a többiek teljesen normális jelenségnek vélték. Ekkor én még nem hittem el a szellemjárást, de a következő esemény engem is meggyőzött.
Carrie és én sokszor ültünk a boltban nyitás előtt. Amíg a lány a kisállatok terráriumait tisztította, addig én a papírmunkával foglalkoztam. A lány berohant hozzám:
– Istenem, nem fogod elhinni, hogy mi történt velem! Meg kell mutatnom! – a bolt elejébe vezetett, és az ajtóra mutatott.
– Ismered, hogy mit szoktam csinálni. Bemegyek hátra, felveszem a porszívót és áthozom az ajtókon a bolt elejére. De most nem nyílt ki az ajtó, amikor visszamentem.
Két hatalmas doboz volt az ajtók előtt, ami már eleve fura volt, hiszen sohasem tartottunk itt dobozokat.  Úgy tűnt, hogy valaki szándékosan rakta oda a dobozokat. Akkor szinte biztos voltam benne, hogy a szellem járt erre. A furcsa jelenségek természetesen tovább folyatódtak.
Aztán egyik reggel a folyosó végén megláttam egy férfit, aki a negyvenes évek divatja szerint öltözött fel. Csak egy pillanatra jelent meg előttem, mire odahívtam Carriet, a férfi felszívódott.
Azóta is a kísértetjárta boltban dolgozom. Nincsen szellemjárta házam, de a bolt éppen elég.
forrás: GhostDiaries
Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.