A nemzőképtelen teremtő – Frankenstein, vagy a modern Prométheusz kitekintés II. első rész

A szövegek közöttiség
Mary Shelley több adaptációt megérő rémhistóriáját közel kétszáz éve, 1818-ban adták ki. A mű egy ikonikus figura, Prométheusz mítoszát hívja elő. Csakhogy Frankenstein nem titán, nem is félisten, hanem ember, aki a halált választotta múzsájául.

A Frankenstein történetének népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint a számos, belőle készült adaptáció. Ahogy a regény a Prométheusz-mítoszból merít, úgy nem választhatjuk el a művet a megjelenése óta született film-, sorozat- és képregény-feldolgozásoktól sem (pl. a szörny különleges képességű androidként jelenik meg a The X-men képregényben).

3. ábra | Így kell jellemezni egy karaktert: ez az intertextualitás ereje

Már csak az IMDb keresője a „Frankenstein” címszóra több száz találatot hoz fel (film, karakterek, nevek, társaságok körében). A cikk aktualitását az is jelzi, hogy 2015 októberében kerül mozikba Paul McGuigan rendezésében a Frankenstein film, amelyben többek között James McAvoy és Daniel Radcliffe szerepel. Azonban nem szabad megfeledkeznünk az idén megjelent Én, Frankenstein filmről (Én, a robot áthallású képregényalbum) és a nagysikerű, rémregények ihletésű Penny Dreadful sorozatról, valamint Danny Boyle színpadi feldolgozásáról sem.
A nemzőképtelen teremtő cikkem második részében néhány példával – a teljes igénye nélkül – illusztrálom és jellemzem Frankenstein haláli sikerreceptjét.

AZ ARCHETÍPUS
Prométheusz alakja különösen a romantikában kedvelt költői motívum, ahol az emberiségnek ellopott tűz egyenlő a géniusz fogalmával, a költői ihletettséggel és tehetséggel. A titánnal találkozhatunk Goethénél (Prométheuszkölteménye) és P. B. Shelleynél (A megszabadított Prométheusz) is, valamint a zenében Beethovennél (Prométheusz-nyitány).
Dr. Frankenstein és Prométheusz között legalább annyi hasonlóságot, mint amennyi különbséget fedezhetünk fel. Amennyiben ismerjük Prométheusz mitológiai alakját, természetes, hogy bennünk, olvasónkban elvárások keletkeznek a Frankenstein olvasása közben. A mű feszültségteremtő eszköze azonban az, hogy elvárásaink nem találkoznak a műben felvázolt és ismertetett világgal, hiszen dr. Frankenstein Prométheusz „isteni” figurájához képest magára hagyja a teremtményét.
Ahhoz, hogy megértsük dr. Frankensteint, először Prométheusz alakjának kell utánajárnunk. A jellemzéséhez Aiszkhülosz A leláncolt Prométheusz művét választottam (amelyet most tessék gyorsan elolvasni, mert zseniális, tényleg).

Jan Cossiers - Prometheus Carrying Fire (17th century)

4. ábra | Jan Cossiers 17. századi Prométheusz víziója

A történet egy mondattal annyi is lehetne: Prométheusz Héphaisztosztól ellopta a tüzet, amiért felelnie kell. Prométheusz azonban nem bánja meg a döntését, hogy segít az embereken. Egy rebellis istenképpel találkozhatunk, aki Zeusz uralkodása ellen dacol, aki hisz abban, hogy Zeuszt előbb-utóbb legyőzik (mint ahogy ő váltotta le az apját, Kronoszt, és ahogy Kronosz leszámolt Uranosszal). Prométheusz titán, nem isten, egy régi rendből származik, szükségszerűen a régi rend értékeit képviseli szemben Zeusszal. Méltó ellenfele Zeusznak, hiszen nemcsak erejével és bölcsességével tartja sakkban Zeuszt, hanem tudomása van Zeusz lehetséges jövőjéről is: Hermész a műben arról faggatja, hogy Zeusz melyik asszonya szüli meg Zeusz legyőzőjét.

Prométheuszt emellett egy gondoskodó atyaképpel azonosíthatjuk, aki az emberek világban való boldogulását segíti: megtanítja őket a betűk és számok ismeretére, a világ észlelésére, otthonépítésre, tájékozódásra csillagok révén, hajózásra, jóslatok olvasására, áldozás művészetére, gyógyszer készítésére.
Ezzel szemben Frankenstein annyiban nem hasonlítható Prométheuszhoz, hogy felelősséget nem vállal teremtményéért, mivel Frankenstein elmenekül és többszörösen cserbenhagyja azt. A lény saját magát neveli, míg Prométheusz ezzel szemben végig, az alkotás folyamatától kezdődően, az emberek tanításáig jelen van. Ha kell, szembeszáll Zeusszal, aki el akarja pusztítani teremtményeit, és Prométheusz az emberekért – akár Jézus alakja – áldozza föl magát. Bűneit elismeri, hogy az istenek ellen vétett, de teremtményeit semmiért se pusztítaná el önkezűleg.

Viszont Frankenstein a teremtménye rögeszméjévé válik, ahogy a teremtmény pedig az önazonosítással és a hovatartozással küzd. Frankenstein és a lénye nem különválasztható entitás: egymáshoz képest határozhatóak meg. A lény értelmetlennek látja az életét teremtője nélkül, és Frankenstein halála után a saját halálát tervezi.

folytatás következik!

Kővári Bettina írása

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: