A nemzőképtelen teremtő – Frankenstein, vagy a modern Prométheusz kitekintés I. első rész

Egy patologikus feltaláló kórlapja

Mary Shelley több adaptációt megérő rémhistóriáját közel kétszáz éve, 1818-ban adták ki. A mű történet a történetben, még inkább jellemábrázolások szövedéke. A regény három nézőpontkaraktere – Walton kapitány, Frankenstein, a lény – menekül a magányos-társtalan valóságból, míg végül a saját álmuk foglyaivá válnak.


1. ábra | A mindenki elméjében élő szörny (Frankenstein 1931)

Frankensteinről először mindenkinek egy magas homlokú, ijesztően zöld, torz fajzat jut eszébe, noha Frankenstein valójában az elbeszélés egyik kulcsfontosságú narrátora, fiatal és ambiciózus svájci feltalálója. A szörnynek nincsen neve, a szövegben többnyire démonként utal rá Frankenstein („ez az a szörnyeteg, az a mocskos démon, aki tőlem kapta az életét”*[1]) vagy a lény azonosítja magát bukott angyalnak és Ádámnak („Ádámodnak kéne lennem, de olyan vagyok, mint a bukott angyal, akit megfosztasz minden örömtől, pedig nem is tett semmi rosszat.”).

A teremtés befejezetlen, a névadás fontos momentuma elmarad, amely kifejezné a lény valakihez való tartozását. Frankenstein megriad a teremtményétől, magára hagyja, sőt többször megtagadja a lénytől a segítségét. A teremtő-kép ezzel deformálódik, hiszen az Atya-/apa-figura fél a következményektől és az elköteleződéstől, ezért minden hasonló helyzetből, a Paradicsom ígérete nélkül menekül.
A cikkben kísérletet teszek arra, hogy bemutassam Frankenstein és szörnyének kapcsolatát, egyúttal ezen keresztül jellemezzem Frankensteint és Walton kapitányt, valamint magát a mű egészét és szerkezetét.

VICTOR VON FRANKENSTEIN ANAMNÉZISE
Frankenstein elsőre egy idillikus család tagja. Édesapja egy jómódú, svájci polgár, aki időskorára házasodik meg és válik édesapává. Felesége, Caroline Beaufort jóval fiatalabb nála, az édesapa kereskedőbarátjának lánya. A lebetegedett Beaufortot Caroline ápolta, mindenféle munkát elvállalt azért, hogy meg tudjanak élni. Erősnek, állhatatosnak mutatkozik, aki sohasem felejti, milyen nélkülözést szenvedett el. Egy itáliai utazásuk alkalmával magához veszi egy elszegényedett család nevelt lányát, Elizabethet. Victor a legidősebb a sorban, még két öccse, Ernest és William követi őt.
Elizabeth és Victor kapcsolata kiegyensúlyozottnak tűnik, látszólag kölcsönös szereteten alapul. Azonban szembetűnő az a tárgyiasító magatartás, amivel Victor Elizabethre gondol:

 „Én gyermeki komolysággal szó szerint vettem, amit mondott, s a magaménak tekintettemElizabethet – a magaménak, akit védelmeznem, szeretnem és kényeztetnem kell. Ha őt dicsérték, úgy fogadtam, mintha én kaptam volna általa a dicséretet. Kuzinnak szólítottuk egymást, családiasan. Nincs szó, nincs kifejezés, ami pontosan visszaadná, számomra mi volt ő – testvérnél is több, aki holtig csak az enyém.
A repedések akkor is megmutatkoznak, amikor Victor az édesapjával való kapcsolatát festi le: édesapja nem tetszése ellenére Victor alkímiai könyveket olvas. És bár többször úgy emlékezik meg a múltjáról: „Nincs ember, akinek boldogabban telt volna a gyermekkora, mint az enyém.”, alig telik el pár hét, édesanyja halála után az ingolstadti egyetemre utazik, hogy a természettudományi tanulmányaiba vesse magát, és változtasson szokásain.

Eddig életét ugyanis zártnak jellemzi: „Ők régi, megszokott arcok voltak, ám úgy éreztem, idegenek társaságába képtelen leszek beilleszkedni.” Amint a szükséges eszközei megvannak hozzá, belekezd a kutatásaiba, az alkímiától ködös lázálmaiba feledkezik – haza sem ír, az egyetemen sem szerez barátokat. Ahelyett, hogy élné az életét, megtagadja azt, nem tudatosan, de elfordul az élőktől: sírkerteket járja, halott emberek csontjait és maradványait gyűjti az általa alkotott lényhez. Az eddigi izolált világa most még jobban beszűkül, a családját is kizárja belőle.



[1] Göncz Árpád fordítását használtam az idézeteknél.

folytatása következik!

Kővári Bettina írása

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: