A legfélelmetesebb internetes legendák VI.

Egy emberszerű szörnyet láttak New York és Idaho államban 2003 és 2011 között. Hogyha valaki észlelte a szörnyet az később öngyilkosságot követett el, annyira borzalmas volt a látvány. 

2003 nyarán a médiában elterjedt egy furcsa legenda egy emberszerű lényről. Az információk ködösek voltak, néhányan az internetre is írtak róla, de ezek az információk furcsa módon elvesztek.
Azonban New York államból és Idahóból mégis nyilatkoztak páran a szörnyet illetően. A teremtmény látványa annyira megrázó volt, hogy sokan megőrültek tőle.
2006-ra összegyűjtöttek körülbelül két tucat dokumentumot, amelyek még a 12. századra is visszanyúlnak és négy kontinensről származnak. Szinte minden esetben hasonló történetekről beszélünk.

the_rake_by_shadow004-d9d8pku

Búcsúlevél: 1964
“Arra készülök, hogy önkezemmel vessek véget az életemnek, ezért úgy gondoltam le kell írnom a fájdalmamat és a bűneimet. Csak az ő hibája az egész. Amint felébredek, érzem a jelenlétét, meglátom őt. Amikor felébredek, hallom a hangját, belenézek a szemébe. Nem tudok aludni félelem nélkül. Nem lehetek többé ébren sem. Így inkább búcsúzom.”
A levelet ugyanabban a faládában találták, amelyben két üres borítékot találtak Williamnak és Rose-nak címezve, és egy személyes levelet is: “Kedves Linnie, Imádkozom érted. A te nevedet mondta.”

Rake01

Naplóbejegyzés (spanyolról fordítva): 1880
“Megtapasztaltam a legborzalmasabb terrort. Megtapasztaltam a legrosszabb félelmemet. A szeme közel volt az enyémhez. Üregesek voltak és feketék. Éreztem, ahogy megigéznek. A nedves keze. Nem fogok aludni…A hangja..”

Egy tengerész bejegyzése: 1691
“Az álmaimban jött hozzám. Az ágyam lábánál éreztem. Elvett mindent. Vissza kell térnünk Angliába. Soha többé nem jöhetünk vissza ide.”

enhanced-19623-1452194474-12

Egy szemtanú: 2006
“Három évvel ezelőtt éppen visszatértünk egy kirándulásról a Niagara vízeséstől a családommal július negyedikén. Kimerültek voltunk a hosszú nap után, ezért a férjem azonnal letette a gyerekeket aludni.
Hajnal négykor felébredtem arra, hogy a férjem kimegy a WC-re. Visszaloptam a takarómat, de a férjem felébredt erre. Bocsánatot kértem, és elmondtam, hogy azt hittem, felkelt. Hirtelen felém fordult, felsóhajtott, felrántotta a lábát, majd megragadt, de nem mondott semmit. 
Pár perc múlva hozzászokott a szemem a sötéthez. Akkor megláttam, hogy mi okozta a furcsa reakciót. Az ágy lábánál egy férfi nézett farkasszemet velünk. Esetleg egy kopasz kutya, igazából semmihez sem hasonlított. A testhelyzete furcsa és zavaró volt, mintha elütötte volna egy autó. Először nem is ijedtem meg, inkább aggódtam, mi baja lehet. A férjem szorosan magához ölelt, néha a szörnyetegre nézett.
A lény lassan körbement az ágy körül, közelebb került a férjem arcához. Teljesen csendben maradt, csak nézett a férjemre, majd rátette a kezét a térdére és kirohant a folyosóra, egyenesen a gyerekek szobája felé. Felordítottam, a kapcsolóért nyúltam. A folyosón a fényben láttam meghajlott testét. Megfordult, és pontosan rám nézett, testét vér borította. Ekkor láttam meg a lányomat, Clarát.
A lény lerohant a lépcsőn, mi azonnal a lányunk felé rohantunk, aki nagyon megsérült, azonnal a kórházba siettünk, de a lányunk nem élte túl. 
A kisvárosban a hírek gyorsan terjedtek. A rendőrség érdeklődő volt, az újságok felkapták a történetet, ennek ellenére a cikkek sohasem jelentek meg és a TV-ben sem szerepelt hírként. 
Néhány hónappal később a fiam, Justin és én egy hotelban aludtunk közel a szüleim házához. Úgy döntöttünk, hogy hazatérünk, és magunk keressük meg a választ. Találtunk egy férfit egy közeli városban, akinek hasonló története volt. A férfi ismert két embert New Yorkból, akik ugyanígy találkoztak a lénnyel.
Négyen két évig kutattunk az interneten, leveleket írtunk és kisebb gyűjteményünk lett a lényről. A legtöbben folyamatos látogatásokat említettek, így elkezdtünk gondolkodni, hogy ez minket is érint-e. Egy magnót állítottam az ágyam mellé, két héten keresztül rögzítettem a hangokat.
A harmadik napon valami furcsát hallottam, éles hangot. Tudtam, hogy ő az. Borzalmas hangját azóta se tudtam kiverni a fejemből. Nem láttam a lényt azóta, mióta tönkretette az életem. De tudom, hogy a szobámban van, amikor alszom. Azóta attól félek, hogy egyszer felébredek az éjszaka középen és látni fogom, hogy a szemembe néz.”

forrás: CreepyPastaWiki

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: