A kétarcú Demóna

 

[SPOILER ALERT!]

 

A cikk nyomokban spoilert tartalmaz, ezért csak óvatosan.

A nyárral nemcsak a hűsítő romantikus filmek, de a blockbusterek is megérkeztek, többek között a várva várt újramesélt Demóna (eredetiben: Maleficent) is. Ezúttal Demóna élete, sorsának alakulása kerül a középpontba, és ahogy a sokat mondó trailerek alapján látható, Demóna és Aurora (anya-lánya)kapcsolatának fejlődése is.

Demóna történetét nem más meséli el, mint Aurora, ezért az ő szűrőjén keresztül ismerhetjük meg Demónát. Hogy miben más Csipkerózsikának az elbeszélésmódja? Nos, hogy igaz, ezúttal tényleg, és nem fekete és fehér, hanem szürke.Legalábbis próbál szürke lenni, azaz Demóna cselekedeteit megmagyarázni és egy háttértörténetet kanyarítani köré.
A következő cikkemben elsősorban nem célom magára a történet egészére kitérni, mindinkább részleteket emelek ki belőle, amelyek rámutathatnak arra, hogy a narráció és a szereplők ábrázolása miért vérzik több sebből is (és mennyi rengeteg jó, kiaknázatlan apróság van a történetben).
Nem ez az első eset, hogy Hollywood re-told sztorikat zanzásít és színesít ki CGI-vel, lásd a kevésbé sikeres Hófehér és a vadászt, ahol Hófehér tömegeket mozgósít, hogy legyőzze a gonosz mostoha uralmát. Csakhogy Hófehér nincs jelen a filmben, mindvégig a gonosz mostoha köré épített világ ragadja meg a nézőt, bekebelezi őt látványával (hollótoll dimenzióinak maximális kihasználtsága), megtört életútjával (vérfertőzés, identifikációs problémák). Míg Hófehér belebukik az erős női karakter megjelenítésében, addig ez Demóna esetében tökéletesen megvalósul: Demóna önálló, okos, szenvtelen, játékos és egy igazi harcos, aki sohasem adja fel a küzdelmet, hiszen már a film nyitányában fiatalon, az erdei királyság védelmezőjeként találkozhatunk vele.
1. ábra | Ravenna, a hollókirálynő
Azonban a megalkotott környezete, sem pedig annak látványa nem feledteti el velünk a narrációban és a mellékkarakterek jellemében felfedezhető hibákat: méghozzá, hogy sallangosak és hézagosak (Holló kivételével? Talán.).
Ha le szeretnénk egyszerűsíteni: Demónát tekinthetjük az érintetlen természet, míg Lipótot a civilizáció jelképének. Ennek a kettőnek a találkozása nem új keletű, ahogy a kettejük kibékítése sem. A találkozásuk már magában hordozza a tragikumot: Lipót lopni készül az erdei királyságból, és Disney-féle fordulatként kiderül, hogy mindkét gyermeknek meghaltak a szülei, hamar fel kellett nőniük (E nélkül már nem Disney a Disney.).
Lipót azonban kapzsi, fennhéjázó és önző. És mint egy ilyen egyszerű mellékkarakter mindvégig fekete is marad. Gyakorlatilag Lipót az a támpont, akiről tudjuk, hogy gonosz, ezért nem is működhet ő másként, csak is egy jelképként vagy sablonként.
A bizonyíték a civilizáció vs. természet sémára az is, hogy az erdei királyság, a szüzesség földjét mintegy vassal, fegyverrel törik be. Az idegen, nem ismert és gonoszvas ugyanis pusztítást hoz magával. Nem ez az első eset, hogy ezzel a megoldással élnek filmkészítők, azonban a Demónát leginkább Hayao Miyazaki klasszikusával, A vadon hercegnőjével (Mononoke hime)lehet párhuzamba állítani, ahol a főszereplő Ashitakát egy golyótól megveszekedett vadkan megátkoz, jobb karján egy seb mutatkozik meg, amely ugyan nagy erővel ruházza fel, de előbb-utóbb kiderül, hogy annak birtoklása az életébe kerül. A golyó ezen esetben a civilizáció, a romlás, a természet megrontója. Hasonlóan a filmben is: a vas égeti a tündéreket, Demóna képtelen varázserejét használni, és ez által legyőzhetővé válik.
2. ábra | „Az élet szenvedés. Nehéz. A világ átkozott. De ennek ellenére is találsz valamit, amiért érdemes élned.”

Azonban ennek a motívumnak a felhasználása viszonylag elenyésző, ahogy Demóna fogyatékossága is. Miután Lipót levágja Demóna szárnyát, gyakorlatilag megcsonkítja a kedvesét, elveszi tőle az elemi képességét: a repülést. A filmben átérezhető Demóna fájdalma, hosszú percekig nézhetjük, miként birkózik meg a veszteségével, hiszen ez éppen olyan, mint bármely végtag elvesztése: nem véletlenül támaszkodik a jól ismert botra Demóna, és nem véletlenül „szerez” magának szárnyakat Holló képében. A karakter erősségét mutatja az is, hogy bár a fájdalma nagy, túlél. Ugyan egy „meséről” van szó, mégiscsak elnagyoltnak tűnhet az a megoldás, hogy Demóna visszakapja a szárnyát, és semmissé teszik ezt a logikus, jól kigondolt elemet.

Habár sémákról beszéltem, ez nem szükségszerűen rossz, hiszen ez segíti a tájékozódásunkat, kapcsolatot fedezhetünk fel eddigi élményeink között. Ugyanakkor a sablonok akkor működnek jól, ha minden benne szereplő elem életteli teli, árnyalt. A film fricskáját mégis az adja, hogy ebben a világban Demóna és talán Holló kivételével? mindenki egyen karakter, azaz vagy teljesen fehér (Aurora) vagy teljesen fekete (Lipót), vagy rendkívül felesleges és idegesítő (a három tündér). Demóna esetében az történt, ami általában fordított esetben: túl szimpatikussá vált, gyakorlatilag a kellemes cinizmusa szerethetővé tette, ami azt eredményezte, hogy az összes többi karakter jellemábrázolása likacsos lett. Demónának nincs kihívója, mert bár Lipót lépései érthetőek, de nem rokonszenvesek (mint ahogy Loki a gonoszsága mellett izgalmas, intelligens és jó humorú). Így minden túl egyszerű.
3. ábra | Ó, jaj, minő kellemetlen helyzet!
Erre a tényre nem segít rá a narráció sem. Túlságosan lassú az eleje, nehezen indul be, és mintha a néző egy kis kézikönyvet kapna Demónáról, úgy lesz a benne foglaltak megtanulásával megközelíthető és kiszámítható. Ahogy már említettem, a trailerek is elárulják Demóna és Aurora kapcsolatát, pedig az anyai csókon kívül a néző még több részletet várna róluk.
A Demóna, ahogy a Hófehér és a vadász is, rengeteg olyan elemet használ fel, amely izgalmassá és egyedivé teszi a történetet, azonban a történetvezetés és a lesarkított szereplők miatt ezek nem teljesednek ki.
Nos, majd legközelebb, Csipkerózsika.
Kreditek:
Ø  FILMAJÁNLÓ: Maleficent (Demóna)
Rövid kritika Archontól
http://kretapor.tumblr.com/post/88577458156/filmajanlo-maleficent-demona

írta: Kővári Bettina

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: