A karácsony elődei I.

1.

Rozhanitsa ünnepe (keleti szlávok)

Ebből az ünnepből valami átmentődött a XX. századba is, de valójában, teljes pompájában a XII. században élte fénykorát leginkább a mai Oroszország területén. Rozhnitsa a tulajdonképpeni télanyó, akinek ilyenkor ajánlották fel hívei az áldozataikat. A tél istennőjét nem vérrel tisztelték, hanem ételáldozatokkal. Leggyakrabban mézzel, kenyérrel és sajttal. Rozhnitsát általában agancsokkal ábrázolják tarkabarka hímzéseken, amelyek ennek az évszaknak a jellegzetességei. Természetesen az ajándékozás sem maradhatott el: azonban drága csomagok helyett inkább szarvasformájú süteményeket adtak, úgy tartották, szerencsét hoznak a megajándékozottnak..

2. 

Beiwe ünnepe (saamik)

Beiwe tisztelete a zord Skandináv-félsziget egyes régióiban terjedt el. Beiwe északi napistennő, aki olyan jelentős dolgokért felelt mint a termékenység és az egészség. Az istennő rénszarvascsontokból készült közlekedési alkalmatosságon utazik az égen, vele tart lánya is, Beiwe-Neia, hogy ketten szólítsák újra elő a zöld növényeket, amelyekkel a rénszarvasok táplálkoznak. A hosszú és kemény tél túlélésének reménye szempontjából talán nem nehéz elképzelni, hogy Beiwe ünnepe miért volt olyan kulcsfontosságú. A jeles ünnep során a téli napforduló idején fehér nőstényállatot áldoztak fel hívei, az állat húsát vesszőkre tűzték, és koszorúalakba hajtották, majd színes szalagokkal díszítették. Beiwe tiszteletéhez tartozott az is, hogy vajjal kenték be az ajtófélfát. Erre azért volt szükség, mert úgy hitték, az így előkészített vajat Beiwe jóízűen fogyasztja el, és erőre kap tőle, hogy folytathassa az útját az égen.

3.

Télközép (Anktarktisz)

Listánk harmadik pontja kakukktojás. Ahogy eddig egy tudós sem, mi sem bukkantunk ősi és titokzatos civilizáció nyomaira a legdélibb kontinensen, bár elképzelhető, hogy látogatottságunknak használna, ha mi lennénk egy eddig ismeretlen kulturális örökség felfedezői. Mi is akkor ez a télközép? December helyett júniusban tartják (hiszen arrafelé nem a december a leghidegebb évszak), a kutatóállomásokon telelő kutatók tartják, emlékeztetve magukat arra, hogy idejük felénél tartanak. Lehetőséget biztosít arra, hogy különböző országokból jövő, más vallású emberek is egységesen tudjanak ünnepelni. Ilyenkor szünetel a kemény munka, és a tudósok bulizhatnak kedvükre, szabadnapot tartanak, és feldíszítik az állomást. 

4.

Chawmos Kalash nép

A kalash nép Pakisztánban él, tradícióik a régmúltba nyúlnak vissza. A téli napforduló számukra is szent és fontos esemény, úgy hiszik, hogy ilyenkor tér vissza egy félistenük, hogy összegyűjtse az imákat és fohászokat. Ezeket viszi el Dezaonak, egy feljebbvaló istennek, aki majd tesz arról, hogy az emberek kívánságai teljesüljenek.

Az ünnepség során a nők és a lányok rituális fürdővel tisztulnak meg, míg a férfiak vizet öntenek az arcukra, miközben kenyeret tartanak a fejük fölé. A chawmos során a férfiak és a fiúk is vízzel tisztulnak meg. Az ünnephez egy érdekes tilalom is kapcsolódik, ami csak a férfiakat érinti: addig nem ülhetnek le székekre, amíg egy esti rituálé során nem spriccelnek kecskevért az arcukra. Ez az időszak azonban a kalash nép életében inkább a hajnalig tartó mulatságról,  táncról, evésről, közös éneklésről és örömtüzek gyújtásáról szól, mintsem tabukról és szabályokról.  

Forrás: Tumblr

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.