A Halloween kelta gyökerei

Rettentő jelmezek, és töklámpások, no meg, jó öreg kísértettörténetek. Ma ezek jellemzik a Halloweent, ami ebben a formájában az angolszász területekről származik, ám néphagyományai és szokásai sok nép sok kultúrájában fellelhetőek.
 
A kelta naptárban a Samhain elnevezés a novemberre vonatkozik. A gael nyelven beszélő népek egyik legjelentősebb ünnepe volt.
 
November elseje a betakarítás, a mezőgazdasági munkák végét jelentő időpont volt, és a tél kezdetét jelölte. A kelta népek innentől számították az új év kezdetét. A téli pihenő időszak első napjaként örömtüzes ünnepségek, mulatozás kapcsolódott hozzá, és valószínűleg valamilyen formában termékenységi ünnep is volt. A hiedelmek szerint kedvező előjel volt a születendő gyermek számára, ha Samhain idején fogant.
 
A hagyomány szerint az október 31-ről november elsejére virradó éjszaka az év legvarázslatosabb éjszakája. Ilyenkor a szellemvilág, a túlvilág és a földi világ közötti határvonal elmosódik, és átjárhatóvá válik. Nem csoda így, hogy sok történetet, amiben halandó ember téved a sídhe nép világába, azt Samhain mágikus ünnepére teszik. Emiatt nem is tanácsos ilyenkor kimozdulni otthonról, és tilalom alá esik az, hogy hosszú utazásra induljunk. Ugyanis ki tudja, hogy olyankor mit látunk, kikkel találkozunk, és egyáltalán hazaérkezünk-e valaha. Sok mesében (ezekből már szemezgettünk is az oldalon, ilyen például a korábban már emlegetett Nera története) a főhősöknek tündérekkel gyűlik meg a bajuk, látják a jövőt, vagy céltalanul bolyonganak a tündérvilágban.
 
Sok helyen úgy tartották, hogy ez az éjszaka a világunkba átlátogató szellemek ideje, és ilyenkor nem tanácsos őket háborgatni, hiszen számunkra ott van az év többi éjjele. A hagyomány szerint a napnyugtával az emberek is megtértek otthonaikba, ahol ünnepeltek.
 
A másvilági szellemek és tündérek számára ajándékokkal, tejjel, és egyéb ételekkel kedveskedtek az emberek, hogy ezek a lények jó szándékkal emlékezzenek meg róluk. Ha nem ajánlottak fel semmit, akkor könnyen elragadhattak mást, vagy bosszút állhattak (például az itt már szintén emlegetett Aillil király mezője történetben).
 
A töklámpások is ehhez a szokáshoz kapcsolódnak: a beléjük faragott rémarcok elijesztik az ártó lényeket, míg vonzzák a jó szándékú szellemeket. Ma inkább tökbe faragunk ijesztő szemeket és vigyori arcot, míg régebben sok más, őszi zöldséget is felhasználtak: például céklát vagy fehérrépát is.
 
 
Az ünnep másik népszerű jelképe az alma volt. Ez a termékenység és az élet szimbóluma, ami összekapcsolható a Samhain termékenységet ünneplő funkciójával. Ha kicsit kitekintünk más hagyományokra, akkor láthatjuk, hogy a görög-római mítoszvilágban Aphrodité szerelemistennő attribútuma az alma, a germán kultúrában Idunn varázsalmái örök életet és fiatalságot biztosítanak az isteneknek.
Forrás:
James MacKillop: Kelta mítoszok és legendák.
Képek forrása: Tumblr, paranormalknowledge
írta: Sereg Gitta

OctoberAir

Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d bloggers like this: