Minden kultúrának vannak különleges szokásai a halállal kapcsolatban. Most olyan szokásokat hoztunk, amelyek bizony az általunk megszokottól teljesen eltérnek.
1. Kifüstölt múmiák
[Papua Új-Guinea Menyama régiójában az elmúlt pár száz évben az Anga törzs érdekes formáját alkalmazza a mumifikálásnak, amely a hús lefüstölést jelenti a testről. A füstölés előtt a belső szerveket összegyűjtik, és bedörzsölik a rokonok bőrébe. Az Anga emberek úgy gondolják, így adják át a holt erejét az élőknek (a maradékot pedig felhasználják sütőolajnak). A füstölés után kiteszik a holtakat a sziklák szélére, hogy ránézhessenek a falura és védelmezhessék a magasból.
2. Felfüggesztett koporsók
A Bo emberek utolsó megmaradt tagjai délnyugat Kínában élnek, ahol fakoporsókat tesznek egy sziklára. A történészek sem tudják eldönteni, hogy miért gondolták úgy a Bók, hogy ez a legjobb módja a holtak előtti tisztelgésnek, de 160 koporsó továbbra is a sziklán van. Ez az egyetlen nyom, amelyet a Bók hagytak maguk után, hiszen a Ming Dinasztia kivégeztette őket 400 évvel ezelőtt.
3. Ujj amputálás
Rengeteg kultúra lát kapcsolatot a fizikai és érzelmi fájdalom között, így gondolják a Danik is, akik Nyugat-Pápuában élnek. Számukra a rituálé lényege, hogyha egy szeretett ember meghal, akkor levágják egy ujját. Ezzel védekeztek a gonosz lelkek ellen, és így fejezték ki a bánatot fizikális módon. Mára ezt betiltották, de az idősebb emberek még mindig hordozzák ennek a nyomát.
4. Endokannibalizmus
Számos nép csak a halotti rítusokhoz kapcsolódóan használja a kannibalizmust. Így Új-Guineában, Brazíliában, Ausztráliában és más helyeken a törzsek így kapcsolódnak holtakhoz. A Yanomami törzs Amazon esőerdőiben a hamvakat eszik meg, így kapcsolódnak a holtakhoz.
5. Famadihana
Famadihanát a mai napig gyakorolják a Malagasy emberek, akik Madagaszkáron élnek. Minden hét évben kinyitják a családi kriptákat és megvizsgálják elhunytaik csontjait, hogy felgyorsítsák az elbomlást. Az elbomlás ezen kultúra szerint fontos lépés, hogy átmenjünk a túlvilágra. A feltárt testeket az emberek ruhákba csomagolják és élő zenére táncolnak velük, miközben állatokat áldoznak fel. A fesztivál a kapcsolatot erősíti az elhunytak és az élők között.
6. Égi temetés
A tibeti buddhista kultúrában a holttestek csak üres porhüvelyek, ezért sok buddhista az élőket helyezi a holtak elé, így kidobják a testeket a vadonba, hogy a testeket elfogyasszák az élő állatok. Ezeket a tibeti buddhisták a mai napig alkalmazzák, nyolcvan százalékuk égi temetést szeretne magának.
7. Sati
A Sati egy Indiában gyakorolt rítus volt, amelyben a megözvegyült hindu nőt együtt égették el élve elhunyt férjével. Azonban más formája is létezett a Satinak, például a élve temetés. Sajnos a történelem során rengeteg példát találhatunk arra, amikor is nőket erre kényszerítettek. Manapság illegális Indiában, de más kultúrákban is lehetett hasonlóakkal találkozni.
8. Viking temetés
A vikingeknek is volt a Satihoz hasonló rítusuk, de itt az özvegy helyett a nemes szolgája követte őt a túlvilágra. A kiválasztott szolgálnak le kellett feküdnie az összes férfivel a faluban, amíg végül meg nem fojtották, le nem szúrták és nem tették a mester holtteste mellé egy hajóra.
9. Mazdaista temetés
A mazdaistáknak igen különös rítusok volt a holtak körül. A holtak letisztítására bikavizeletet használtak, hogy elküldjék a rossz lelkeket. Miután a szerettek lerótták a kegyeletüket, a testet kitették a keselyűknek.
10. Kocsis temetés
Ezt a nagyon modern temetkezési szokást a mai Los Angelesben lehet megfigyelni. Úgy fest, hogy az embereknek jobb dolguk is van, mint egy templomban ülni, épp ezért van olyan temetés, ahol leróhatod a kegyeletedet a kocsid üléséről. Ezek a temetések sokszor golyóálló üveg mögött történnek, és nagyon népszerűek lettek bandatagok között a nyolcvanas években.
11. Bennszülött temetés
Az ausztrál bennszülöttek kint hagyják a holtaikat, hogy elrohadjanak a leveleket és a föld felett. Az elbomlás közben keletkezett folyadékkal sokszor gyerekek bőrét dörzsölték be, amivel az elhunyt pozitív tulajdonságait kívánták átadni.
12. Totem koporsók
A totemoszlopok az indiánoknál voltak megfigyelhetőek, de többet is jelentettek, mint szép dekorációt. A haidáknál például a holtakat annyira picire törték össze, hogy belefértek egy kis dobozba, amelyeket aztán a totemekre helyeztek és kitették a családtagok otthona elé, hogy elűzzék vele az ártó szellemeket.
13. Önmumuifikálás
A Sokushinbutsu, azaz az önmumifikálás gyakorlata japán buddhistáktól ered, akik a 11. és 19. század között gyakorolták ezt a különleges rítust. Ekkor a szerzetes eltávolította az összes zsírt a szervezetéből. Ez körülbelül 3000 nappal a halál előtt kezdődött egy szigorú diétával, amely fenyőtűre, mazsolára és magvakra korlátozódott. Amikor ezzel készen lettek, akkor a múmia belépett a kőszobába, meditált és lassan teljesen nullára csökkentette a folyadékbevitelét, amitől a szervek is összementek. A szerzetesek meditáció közben haltak meg, miközben a testük magától mumifikálódott.
Szaszkó Gabriella vagyok, online újságírással és kreatív írással foglalkozom. Gyerekkorom óta rajongok a történetek és az írás minden formájáért. A hátborzongató sztorik, paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségek mindig is érdekeltek, ezért is alakult meg 2013-ban a Bizzarium. Ezen kívül regényeket és novellákat alkotok, további írásaimat a http://szaszkogabriella.com/ oldalon olvashatjátok.
